Kezdőlap / Tudomány / Változócsillagok

Változócsillagok

Bár első pillantásra változatlannak tűnnek, csillagok ezrei változtatják fényességüket néhány perctől évtizedekig terjedő periódussal. A valódi változócsillagok a belsejükben lejátszódó fizikai folyamat következtében, de a fedési változók esetében látszólagos a fényességváltozás, amit egy kísérőcsillag jelenléte okozhat.
A pulzáló változócsillagok fizikai változók, mert a csillag külső rétegeiben tényleges tágulás és összehúzódás lép fel. A pulzáló csillag állandóan egyensúlyba szeretné hozni a befelé ható gravitációt a sugárzás és gáz kifelé ható nyomásával. Emiatt a csillag fénye változik. A pulzáló csillagok sok típusában, többek között a cefeidákban összefüggés áll fenn a fényváltozás periódusa és a csillag luminozitása között. A csillag luminozításának ismeretében viszont a látszó fényességből ki lehet számítani a távolságát. A pulzáló változócsillagok ezért fontos eszközt jelentenek, amikor meg akarjuk határozni nagyon távoli objektumok, például idegen galaxisok távolságát.
Sok változócsillag fényességváltozása szabályos menetű, és könnyen megmagyarázható a fedések létrejöttével, vagy a csillag külső rétegeiben bekövetkező pulzációval. Vannak azonban olyan változócsillag-típusok, amelyek mindenféle magyarázatnak ellenállnak. Az egyik ilyen csillag az epszilon Aurigae vagy Almaaz, egy szuperóriás, melynek fedései két évig tartanak, sokkal tovább, mint bármely más fedési kettős esetében. Mint hogy maga az Almaaz is óriási, az őt elfedő objektumnak még hatalmasabbnak kell lennie, ám a megfigyelésekkel egyenlőre nem sikerült kideríteni, mi lehet az. Az egyik elképzelés szerint a csillag körül láthatatlan kísérő kering, amelyet kiterjedt, poros korong vesz körül, és ez idézi elő az Almaaz fogyatkozását. Egy másik bizarr változócsillag az R Coronae Borealis. Ennek fényessége néha hírtelen nyolc magnitúdóval csökken, ami túlságosan jelentős mértékű ahhoz, hogy bármiféle, a csillag belső szerkezetében végbemenő fizikai változással lehetne magyarázni. Az elhalványodást nem okozhatja fogyatkozás sem, mert a jelenség nem szabályos időközönként következik be. Egyes csillagászok szerint a csillag körül keringő porfelhő okozhatja az elhalványodást, egy másik, elfogadottabb elmélet szerint viszont az R Coronae Borealis időnként anyagot dob le a felszínéről, ami egy időre eltakarja előlünk a csillag fényét, mindaddig, míg az anyag szét nem oszlik. A változócsillagok többségének működését pontosan értjük, olyannyira, hogy egyeseket távolságjelzőként is használjuk.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

A kullancsról

A kullancsnak szerte a világon közel 800 faját ismerjük. Kis hazánkban eddig 42 féle fordult …

Hozzászólás