LifePress Életmód magazin Ezeket is nézd:
Egykor az egyház nem támogatta az olyan frigyet, mikor a menyasszony egyben várandós kismama is volt. A házastársak szexuális élete anno nem jelentett magánügyet, hiszen az egyház a család intim pillanatait is ellenőrizte. Akkor még azt vallották, hogy a szexualitást Isten a családalapítás miatt teremtette, nem pedig testi kívánalmaink kielégítésére. És noha a Bibliában fellehetők megjegyzések a középkori Szentírással szemben, miszerint a testi öröm nem bűn, azok a papok, akik ezt hangoztatták, a máglyán végezték. A 13. század elejére azonban annyiban fejlődött ez a gondolat, hogy a házasságot szentnek, és felbonthatatlannak minősítették, amelyben a felek monogámia mellett élvezhették a testi örömöket is. Ekkortól vált elfogadottá az is, hogy a házasság előtti szexualitás a kereszténység szellemében bűnnek számított. A házastársak közötti szexuális élet viszont bocsánatos bűnnek minősült, amit meg lehetett gyónni. Ádám és Éva büntetése a testi kapcsolaton keresztül öröklődik nemzedékről-nemzedékre. Ezt a feltevést a végére már úgy ítélte az egyház, hogy a házasságon belüli szexualitás a gyermeknemzésen túl a házastársi kötelesség teljesítése is egyben, így lehet védekezni a paráznaság ellen. A papok azonban csak mérsékelten engedték a testi örömöket, bizonyos napok tiltottak voltak- ebből pedig nem kevés volt. A paráznaságért az enyhébb vezeklésen túl akár több éven át tartó börtönbüntetést is kaphatott a vétkes fél, ezért a népességnövekedés a 7. század környékén a mélypontra zuhant. A szigorítások lazításakor, a 11. század környékén kezdett a világ népessége újra növekedni. Így tehát azt, hogy valaki ne szűzen lépjen az oltár elé, elképzelhetetlennek, erkölcsileg romlottnak tartották, egészen az 1960-as évekig, noha addig persze sokat lazultak a szexuális szokások, így a hűség, és a monogámia is értelmet nyert.
