LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az első világháborút lezáró békekonferencia 1919. január 18-án Párizsban nyílt meg. Feladata az volt, hogy a nagyhatalmi törekvéseket összeegyeztetve megoldást találjon a vitás kérdésekre, és a nemzetközi jog pecsétjével lássa el az európai változásokat. A konferencián a vesztesek nem lehettek jelen. Képviselőiknek egyetlen lehetősége volt, hogy a nekik átnyújtott békediktátumot aláírják.
Párizst a visszavágás, (revans) és a megtorlás szelleme uralta. (Ezt fejezte ki már a megnyitó dátuma is: 1871-ben éppen január 18-án kiáltották ki francia földön a franciákat legyőző poroszok a Német Császárságot.) Németországnak és természetesen a központi hatalmak valamennyi országának most a vereségért területek és befolyási övezetek elvesztésével, jóvátétellel, a haderők csökkentésével és egyéb korlátozásokkal kellett fizetniük.
A győztesek „ötös fogatát” az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán alkotta. Az európai ügyekben Wilson amerikai elnök, Lloyd George angol, Clemenceau francia és Orlando olasz miniszterelnök – ahogy akkor mondták: a Négy Nagy döntött. Az üt nagyhatalom miniszterelnöki és külügyminiszterei alkották a Tízek Tanácsát. A részletes munka nagy részét ötvennyolc bizottság végezte el, melyek munkáját e tanács felügyelte. Az európai területi kérdéseket és az új államhatárokat abban a bizottságban tárgyalták meg, amelyben a francia külügyminiszter elnökölt. A német gyarmatok és a Török Birodalom egyes területeinek sorsát szabályozó rendszer alapjait pedig az angol kabinet tagja, Smuts tábornok dolgozta ki.