Kezdőlap / Állatok / Halak / A Doni és a Vágó durbincs

A Doni és a Vágó durbincs

Doni durbincs Gymnocephalus acerina
Jegyei: teste erősen nyújtott, alacsony, orra hosszú, hegyes (legalább 11/2-szer akkora, mint a szem keresztmetszete), homloka széles, lapított. A fej alsó oldalán hosszú, sekély nyálkagödröcskék vannak. Kopoltyúfedői hosszú tüskével, az elő-kopoltyúfedők hátulsó pereme fogazott. Fésűs pikkelyek, 50-55 egy hosszanti sorban, oldalvonala nem teljes. Osztatlan hátúszója 16-19 tüskés és 12-14 lágy sugárral; farok alatti úszója 2 tüskés és 5-6 lágy sugárral. Színezete: háta és oldalai az olajzöldtől a szürkészöldig, apró fekete foltokkal; hasa a fehérestől a sárgásig. A hátúszó elülső, tüskés sugarú részén barna pontsorok láthatók, többi úszója foltok nélkül. Testhossza: 12-18 cm, max. 21 cm.
Élőhelye: többnyire a folyók erős sodrású részei, a Fekete-tenger északi felén (Dnyeszter, Dnyeper) és az Azovi-tenger vidékén (Don, ritkábban a Kubán deltájában is).
Életmódja: fenékhal, biológiája alig kutatott. Április-májusban ívik, ikráit a sekély parti vízben kövek és növények közé rakja. Tápláléka: főleg kicsi talajállatok (férgek, apró rákok, rovarlárvák, puhatestűek), de lehet kis fenékhal, halikra és ivadék is.

Vágó durbincs Gymnocephalus cernus
Jegyei: háta valamivel magasabb, orra tömpe (olyan hosszú, minta szem keresztmetszete vagy rövidebb), homloka széles. A fej alsó felén kerek, sekély nyálkagödröcskék vannak. Kopoltyúfedői hosszú, erős tüskével, az elő-kopoltyúfedő rövid tüskékkel. Fésűs pikkelyek, 35-40 egy hosszanti sorban. Osztatlan hátúszója 12-16 tüskés és 11-15 lágy sugárral; farok alatti úszója 2 tüskés és 5-6 lágy sugárral. Színezete: háta és oldalai az olajszürkétől a szürkészöldig, szabálytalan ul elhelyezkedő sötét foltsorokkal. Testhossza: 12-15 cm, max. 25 cm. Élőhelye: nagyobb fo lyók, tavak és lagúnák. Hazánkban folyókban, tavakban helyenként gyakori (a horgászok paptetűje). Nálunk a széles durbincs (G. baloni) fordul elő, de csak a folyóvizekben. Védett! Ez a faj nincs Írországban, Skóciában, Nyugat-és Észak-Norvégiában, valamint a Balkánon. Életmódja: szívós, a vízszennyezésre kevésbé érzékeny sügérféle, amely rendszerint csapatokban él a mélyebb, homokos aljzatú vizekben. Március-májusban ívik (10-15 °C vízhőmérséklet mellett), sárgásfehér, kb. 0,5-1 mm átmérőjű ikráit (a nőstény nagyságától függően 50 000-100 000) a sekély parti részen nyálkás zsinórban és csomókban kövekre, ritkábban növényekre rakja. A kelési idő 8-12 nap. Tápláléka: férgek, vizibolhák, rovarlárvák, apró puhatestűek, valamint halikra és ivadék.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Akvarisztika kezdőknek

Általában két okból érdekelhetnek minket a halak: vagy megesszük, vagy megcsodáljuk őket. Most a második …

Leave a Reply