Kezdőlap / Egészség és fitness / Pszichológia / A kondicionálásról

A kondicionálásról

A kondicionálásnak több formája van, ezek közül a legismertebb a klasszikus kondicionálás, melyet a XX. Század első felében Ivan Pavlov orosz fiziológus tanulmányozott. Kísérleti alanyai kutyák voltak, mely folyamat során feltétlen reflexet fedezett fel náluk. Ez a reflexviselkedés az embereknél éppúgy megtalálható, hiszen ez veleszületett adottság, az akarattól független, ingerekre „indul be”, azaz automatikusan kiváltódik. Például a kísérleti kutya esetében a nyálelválasztás a táplálék láttán. A feltételes reflexek akaratfüggőek és tanulás révén alakulnak ki. Magát a kísérletet igen érdekesen végezték, ugyanis egy tartályt kapcsoltak a kutya nyálmirigyeihez, ezzel ellenőrizték a nyáladzás mértékét. Ezután az étel közelében helyezték el a kutyát és úgy figyelték tovább. Például külső ingerre nem igen reagált, de a feltétlen reflex beindult, amint ételt érzékelt. Ekkor fény is villant, tehát a kutya megtanulta a kapcsolatot a fény és a nyáladzás között. Az utóbbi a feltételes válasz, míg a fény a feltételes inger szerepét töltötte be. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a kognitív folyamatokkal foglalkozó pszichológusok mindig a belső folyamatok mentális oldaláról közelítik meg a kérdést. Álláspontjuk szerint a kondicionálás eredménye attól függ, hogy a feltételes inger milyen mértékben határozza meg a feltétlen inger megjelenését. E tényező fontosságát Rescorla kísérleti úton igazolta. Nála is a feltétlen- és feltételes inger került a középpontba, a tanulás menetét
Legyen tehát szó akár emberről, akár állatról, a reflexek összekapcsolódnak, ezzel téve teljessé az életet.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás