Érzékelés

Az érzékelés a bennünket körülvevő világ felfogását, az információk és tudás elemeinek megszerzését jelenti.
Az érzékelés a környezet fizikai-kémiai energiáira adott megkülönböztetett válasz, a legegyszerűbb lelki jelenség, mert a törzsfejlődés első állomása és az egyedfejlődés első szakasza.
Érzékelésnek nevezzük a külvilág részingereinek felfogását érzékszerveink által.
Élettani alapja az idegrendszer analizáló (elemző, részekre bontó) tevékenysége.
Ezáltal minden érzékszerv csak a neki megfelelő ingert veszi fel, pl. a szem a fényingert, a fül a hangingert, stb…
Az érzékelő rendszerek a biológiai fejlődés hosszú útján alakultak ki.
Így alakult ki a testtartást biztosító egyensúly érzékelés is, vagy a különböző energiaformákra adott válaszreakciók következtében a látó, halló, tapintó, ízlelő és szagló érzékelés.
Ehhez társul a test belső érzékelési rendszere, a szervekből, izmokból, inakból, érkező információ.
Az érzékelést feloszthatjuk külső és belső érzékelésre aszerint, hogy a külvilágból, vagy a szervezetből érkező ingereket fogják fel, és közvetítik.
A külső inger felfogására specializálódott szervek az érzékszervek (receptorok).
Így megkülönböztethetünk látást, hallást, ízérzékelést, szaglást, és végül bőrérzékelést.
A belső érzékeléshez tartozik az egyensúly érzékelés, a szervi érzékelés, valamint a mozgás érzékelés.

Mivel az érzékszerveket az idegrendszer irányítja, így működésüket szabályozni, vagy korlátozni nem tudjuk.
Például, nem tudjuk “kikapcsolni” az orrunkat.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás