Kezdőlap / Társadalom / Történelem / A korlátlan tengeralattjáró-háború

A korlátlan tengeralattjáró-háború

A blokád és az aknazár ellen megtorló fegyverként a németek mind hatékonyabban alkalmazták a tengeralattjárókat. A német főparancsnokság a brit szigeteket környező tengereket olyan hadizónának nyilvánította, ahol minden ellenséges hajót elsüllyesztenek. Persze a tévedések sem voltak kizárhatók, amelyeknek semleges hajók is áldozatául estek. A német hadvezetés úgy vélte, célszerűbb előbb kilőni a torpedókat, és utána diplomáciai jegyzékeket váltani.
Az Egyesült Államokban különösen nagy felháborodást keltett, hogy 1915 tavaszán az ír partok mentén egy német tengeralattjáró elsüllyesztette a Lusitania nevű brit hajót, fedélzetén több mint száz amerikai állampolgárral. Fokozta a feszültséget, hogy a német hadvezetés 1917 január végén bejelentette a korlátlan tengeralattjáró-háborút, vagyis azt, hogy minden kereskedelmi hajót – függetlenül attól, hogy hadviselő vagy semleges ország zászlaja alatt halad – elsüllyeszt a hadiövezetben. Ily módon akarták térdre kényszeríteni Angliát.
1917 március elején robbant a Zimmermann-távirat botránya. A brit titkosszolgálat kezére került német sürgönyben Zimmermann német külügyminiszter kilátásba helyezte Mexikónak, hogy amennyiben a németekkel szövetségben megtámadja, az Egyesült Államokat, jutalmul visszakaphatja korábban az Egyesült Államokhoz csatolt területeit. (Texas, új-Mexikó és Arizona államokról volt szó.)
1917 áprilisában Wilson elnök – a kongresszus jóváhagyásával – bejelentette az Egyesült Államok hadbalépését. Ebben szerepet játszott az is, hogy a korábban nyújtott áru- és pénzhitelei miatt az Egyesült Államok érdekelt volt az antant győzelmében.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Temetkezés Pazirikben

Az Altaj-hegység sziklái számtalan, a környéken élő nomád lovas nép sírját rejti. Pazirik városa a …

Leave a Reply