Kezdőlap / Meditáció / A meditálók titkos fegyvere: a füstölő

A meditálók titkos fegyvere: a füstölő

Manapság a füstölők egyre divatosabb kellékeivé válnak a háztartásoknak. Sokan csak egyszerűen a tér tisztítására, illatosítására, saját örömükre használják, azonban többek számára a füstölés egy szertartás, szent és sérthetetlen. Ezek az emberek rájöttek, hogy a füstöléssel egy új világ nyílik meg előttünk, a környezetünk és saját szellemünk megismerése segítségével is sokkal könnyebbé válik.

A szaglás öt érzékszervünk egyik legfontosabbika, az illatok, melyeket orrunkkal érzékelünk, sok mindent elárulnak a környezetünkről. Illatok nélkül sokkal szegényebb volna e világ. Éppen ezért is van létjogosultsága akár a mindennapos füstölésnek is, nemcsak a szentélyekben, hanem otthon, illetve munkahelyünkön is.

A füstölő egy olyan kellék, mely elégetése során különböző, fűszerből, vagy fából nyert illatanyagokat bocsát ki, mégis ennél sokkal több. Jótékony hatásai miatt nem csak illatosít, a meditálók előszeretettel alkalmazzák ellazulásnál.

Természetesen a füstölés nem mai vívmány, történelmi eredetéről már az őskorból fennmaradt bizonyítékok is említést tesznek. Valószínűsíthető, hogy a tűz felfedezése és a füstölés kialakulása szinte egyazon pillanatban történt. Az idők folyamán Egyiptomban a vallási szertartások során égettek illatos fákat, míg az ókori Babilonban az áldozatok és a jövendölések során füstöltek, de megjelent a görögöknél, és Indiában is, ahol mind a mai napig használják a vallási szertartásoknál. A füstölőkről azonban mégis Japán jut leginkább eszünkbe, mindez nem véletlen.

Mintegy 1500 évvel ezelőtt a buddhizmus mellett Japánba betört a füstölők világa is, ezzel megindult a buddhizmus tanainak, Koh történelmének a továbbadása a japán emberek felé is. A nerikoh elnevezésű füstölőlabdacs megjelenésével a füstölés nem csupán a vallási szertartások egyik eszköze volt, hanem élvezeti cikké is vált. A füstölők kultúrájának megszületése a Koh-Do-hoz köthető, az emberek nem elégedtek meg az addigi illatokkal és új keverékeket hoztak létre, ez volt a Koh-Do.

Az idők folyamán a Koh-Do több ágra szakadt, melyek ma is élnek. A különbség az egyes tanok között, hogy míg egyiknél inkább a tényleges aspektusok kerülnek kihangsúlyozásra, addig a másiknál a szertartás formalitásán van a hangsúly. Mintegy 500 évvel ezelőtt az addigi labdacsok helyett füstölő pálcikákat kezdtek el használni, majd a 16. századra a füstölés élvezete az alsóbb társadalmi rétegekbe is betört, többé már nem csak a gazdagabbak kiváltsága volt. A használat egyszerűsödött, praktikus formát öltött, elindult a füstölés virágkora.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A meditáció nem imádság

A meditáló elme csöndes. Ez nem olyan csend, amilyet a gondolkodás elképzel; nem a békés …

Hozzászólás