LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A hagyományos, zárt és a korszerű, nyitott házasságban a szülői szerepek is jelentősen különböznek. Korszerű házasságról – gyermek esetén – csak akkor beszélhetünk, ha a házastársak szülői szerepüket is korszerűen alakítják. Ami egyben azt is jelenti, hogy gyermekeiknek is korszerű szerepet szánnak.
Érdemes összehasonlítani – néhány fő vonás felvázolásával, – az említett szerepek hagyományos és modern változatait. Az apa hagyományosan „családfő”, a legfőbb tekintély, akinek nem lehet ellentmondani; mintegy az isten helytartója a családban. A gyermek nevelésébe közvetlenül ritkán avatkozik be, inkább csak akkor, ha valami probléma merül fel vagy büntetni kell. Hagyományos szerepe a család megélhetéséről való gondoskodás és a gyermeknevelés „elvi” irányítása, a gyermek magatartási normáinak, feladatainak és sorsának (pályaválasztás stb.) meghatározása. A modern apaszerep viszont nem támaszkodik családfői előjogokra, nem igényel abszolút tekintélyt, hanem közvetlen és rendszeres – az anyához hasonló mértékű – részvételt a gyermekek gondozásában és nevelésében. A korszerű apa nem nyomja el a gyermek egyéniségét, hanem tiszteletben tartja; igyekszik előmozdítani önállósulását és minden téren korszerű nevelési elveket követ.
A hagyományos anyaszerep előírja, hogy a feleség legyen „főhivatású” anya és háziasszony, aki férjeurának iránymutatása szerint gondozza és neveli a gyermekeket önfeláldozó odaadással, a hagyományok szellemében. A modern anya nem tekinti élete egyetlen értelmének a gyermeknevelést, nem áldozza fel magát a Család oltárán; a gyermekeket az apával közösen, egyenrangú társakként, korszerű szellemben neveli. A modern házasságban – amely egyben a jövő házassága is – a szülői szerepek nem különülnek el mereven és nem különböznek lényegesen, hanem hasonlóak és fölcserélhetők.
Ennek megfelelően a korszerű gyermeki szerep is egészen más, mint a hagyományos. Nem a feltétlen tekintélytisztelet és engedelmesség a legfőbb jellemzője, hanem a szülőkhöz való bizalmas (és később baráti) viszony, a nyíltság és önállóság. A szülői példának megfelelően a fiú- és lányszerep nem különül el mereven, s a gyermekek életének alakulását (iskoláztatás, pályaválasztás stb.) nem az dönti el, hogy milyen neműnek születtek, hanem az egyéni adottságok és hajlamok.
