Kezdőlap / Szabadidő és sport / Horgászás / A tópart élet az állóvíz mellett

A tópart élet az állóvíz mellett

Számtalan vízi életet találunk, mely leggazdagabban a partközeli sekély vizekben mutatkozik meg, mely terület a parttól a gyökeres vízi növényekig tart. Itt az éltető napfény mindenhol képes áthatolni az ajzatig. A legtöbb kisebb tavakban és az ezeket övező területeken, és több sekélyebb tóban a gyökeres növények – gondoljunk a változatos életre – fedhetik a teljes ajzatot. Az erdőkben a fák és más növények váltak uralkodóvá a mozgékony állatok előtt, a tópartok közelében és kisebb tavakban a vízi növényekre figyelünk fel először is, ha felismerjük azokak, melyek az őshonos szervezetek, vagyis a nem dudvák.

Növény zónák

Az erősen hullámtörő homok és sziklás partok között a növények képtelenek növekedni. De a kisebb tavak partjai közelében és a nyugodtabb tavakban – és egyes szélfogók a védett öblei mentén – a növények képesek rendbe hozni ezeket, párhuzamosan a parttal három zónában.
Eltávolodva a parttól, beléphetünk a kiemelkedő növényi zónába ahol a szárak és a levelek a víz felett találhatók. Ez a zóna teljes egészében átnyúlhat a legsekélyebb vízi területeken. A keskeny és csöves leveles kiálló növények közé tartozik a nádbuzogány, a bogáncs nád, a nád, a sás, a káka, és a zsurló.
A nádbuzogányok felismerhetőek a kardszerű leveleik és a barna hengeres tüskéi által, ezen növények különösen ízletesek a pézsmapatkányok számára de a ludak és az átvonuló kacsák is szívesen fogyasztják. Te is megeszed? Ez csak természetes. Tavasszal terjed el a vízben és szabadon kihúzható a fiatal növény, két vagy három láb hosszan az összegabalyodott víz alatti szárak miatt. A növények húzgálása közben a sárgarigók „o-kah-LEE” vagy „check…check” jellegzetes hangot hallatnak, melyet a sásnak tulajdonítunk. A szár kessé fehéresebb részébe metszve és eltávolítva a kemény külsőt belül szivacsos növényi szövetet találunk, de túlhaladva ezen, a központi szövet átmérője akkora, mint egy grafit ceruza. Egyél egy darabkát belőle. Kissé uborkára emlékeztet a pikáns utóízével. Késő tavasszal, összegyűjtik a zöld tüskés virág felső részét, amikor még zárva van a papírvékony hüvely. A hüvelyteleneket pár percig pároljuk, és úgy majszolgatjuk, mint a főtt kukoricát, ha szívesen fogyasztasz. A tányérod hamarosan megtelik ehetetlen magházzal, melyek egy világosabb varrótűre hasonlítanak. A nyár során a porzótájak aranytüskéssé válnak melyek sárga pollennel megrakottak. Egyszerűen belerázod a tüskéket a konténerbe, átszitálod a pollent, az összegyűjtött ételt a szitán és hozzá adagolod a búzaliszthez. Jellegzetes ízűnek várható az általad elkészített alkotás, mint a palacsinta és a muffin. Végül a virágokról leesnek a pollenek és csak a repülő aprótüskés magok maradnak, mely ősszel a levegőbe repül, de mindez a következő tavaszhoz is kötődik.
Bogáncs nád a nádbuzogány közeli rokona, de a levelei rövidebbek és a halványabb zöld színűek, a virágai és a magok labdaformájúak. Néhány levele a középső gerince révén egy oldalra borul. A vízimadarak és a pézsmapocok ízletes tápláléka.
Nád, óriás füvek melyek a nedves helyeket kedvelik, magába foglalva a feltűnő sásfüveket és a vad rizst. Mindkét mutatja a füvek tipikus jellegeit: üreges, kör alakú szár és a levelek két sorban helyezkednek el a száron, minden levél egy tokkal válik el a szártól ahol kapcsolódtak. A nád 13 lábig képes nyúlni, tollszerű virágzata dicsően világít késő nyáron. Kemény földalatti szár rögzíti, ezért nehéz kihúzni.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Csukára élőhallal

Ha ragadozókra horgászunk, többféle csaliból választhatunk. Horgászhatunk élő hallal, halszelettel, különböző műcsalikkal, vagy más étvágygerjesztő …

Hozzászólás