Az angolna hazai vizekben telepítéssel került, különös, kígyó formájú, titokzatos életű halfaj, a róla elnevezett család névadója. A Nyugat-Európa országaiban keresett horgászhal, füstölve a legínyencebb falatok közé tartozik. Nálunk azonban a horgászok és a halételek kedvelői sok más halat előnyben részesítenek vele szemben, így a pontyot, a süllőt, a csukát stb. Véletlenszerűen, leginkább a gilisztás fenekezéskor vagy kishalas süllőzéskor kerül horogra. Izmos testével kígyószerűen tekeregve igen jól védekezik a horgon. Tavasztól kora őszig fogható, de inkább a melegebb hónapokban. Télen, a sekélyebb vizeken az iszapba bújva vermel. Horgászatára legeredményesebbek az éjszakák és a borús, szeles, viharos, esős nappalok. Kizárólag fenéklakó, ragadozó halfaj. Általános leírása: hengeres alakú, a farka felé oldalról kissé lapított. Teste erősen nyálkás, látszólag pikkelytelen, valójában elrendeződött pikkelyek borítják. Nagyra nyitható szájának hasadéka, amelyben tűhegyes kefeszerű fogazat és szabadon mozgó húsos nyelvszerű képződmény található, a szem alá ér. A fej és a törzs határán, a többi halfajtól eltérő, függőleges kopoltyúrés található. Úszói is különösek: hát, farok és farok alatti úszói összenőtt, lágy sugarú úszószegélyt alkotnak, páros mellúszói is lágy sugarúak. Igen fejlett szaglószervvel rendelkezik, ami nagyban segíti a táplálékszerzésben és a hosszú vándorlás alatt az édesvizek felé vezető út megtalálásában. Hát színe sötétzöldes, sötétszürke, sötét olaj barnás, hasa ezüstösen csillogó fehér.