LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az agyban mintha egyetlen fonallá sodródnának az anyag valamennyi, a mai tudomány által ismert mozgásformájának szálai.
A mesterséges „ész” problémájának megközelítésében egy másik megengedhetetlen egyoldalúsággal is találkozunk: egyesek feltételezik, hogy a gondolkodás az agy organikus, fiziológiai folyamataiból jön létre, mint az egyén tisztán természeti tulajdonsága, hogy minden attól függ, hogyan van az agy felépítve, milyen fiziológiai folyamatok mennek végbe benne. Ebből aztán arra a naiv következtetésre jutnak, hogy elégséges megalkotni az agy modelljét, és az rögtön eszméket, érzelmeket és akarati erőfeszítéseket kezd majd produkálni.
De az ész nem egyszerűen az agy természeti tulajdonsága. Gondolkodni, lelkesedni, szeretni és gyűlölni csak a társadalmilag fejlett ember képes. Az agy a személyiség, a társadalom, a történelem része. Éppen ennek az egésznek a keretében funkcionál a tudat szerveként. Ha az égés folyamatát akarjuk megfigyelni, nem elégséges gyufát elővenni – a tárgyat olyan környezetbe kell helyeznünk, amelyben levegő van. Ha a gondolat szikrájának megjelenését akarjuk megfigyelni, három tényező meglétét és egymással való kölcsönhatását kell biztosítanunk : az objektumét, a szubjektumét és a társadalmi atmoszféráét. Az agy nem a művész vászna, amelyre az élet maga magát rajzolja fel. Az agyban emberi lehetőségek sokasága van adva, amelyeket az egész világtörténelem készített elő, és amelyek csak a társadalmi környezet hatására válnak valóságossá. Az agy és a gondolkodás individuális működésének elveit mindig az egész emberi kultúra mozgástörvényei szabályozzák – azé a kultúráé, amelynek minden pillanatban részesei vagyunk. A tudat mintegy hármas függőségnek van alárendelve: függ tárgyától, anyagi szubsztrátumától s végül a történelmi-társadalmi rendszertől, a kultúrától. Bármi, ami az ember fejében megszületik, valamiféle módon kapcsolatban áll az élettel.
