LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Marx volt az első, aki valóban mélyen definiálta az észt, amikor úgy jellemezte, mint azt „az egyetemes liberalitást, amely minden dologhoz úgy viszonylik, ahogy azt annak lényegi jellege megköveteli.
Egészen a legutóbbi időkig a marxista filozófiai és pszichológiai irodalom nem fordított külön figyelmet az értelem és ész fogalmainak elemzésére. E tenninusokat nem kategoriális értelemben, hanem mintegy a gondolkodással, az intellektussal szinonim fogalmakként használták. Csak nem régóta kezdték valóban intenzíven vizsgálni az „értelem” és „ész” fogalmait. Számos munka jelent meg e témáról, amelyek azt fejtegetik, hogy az értelem a logikai megértés alacsonyabb foka. A köznapi utilitarisztikus gondolkodást értjük elsősorban ezen, amelyet érzéki konkrétság jellemez, és amely a gyakorlati haszonra irányul. A mindennapi élet alapját alkotó képzetek, fogalmak többsége abból áll, amit értelemnek vagy józan észnek neveznek.
Az ész a logikai megértés legmagasabb foka, az elméleti, reflexív, filozofikusan gondolkodó tudat, amely széles általánosításokkal operál és az igazság legteljesebb és legmélyebb ismeretére irányul. A gondolkodás az ész szintjén megszabadul a megmerevedett értelmi formáktól és tudatosan szabaddá válik. Ezen a szinten a szubjektív eléri az objektívvel való maximális egységét, a visszatükrözés teljességének és sokoldalúságának, továbbá az elméleti és gyakorlati gondolkodás egységének értelmében. Itt nyerik el az ismeretek a legmélyebb és legáltalánosabb jelleget. Az ésszerű tudat mélyen dialektikus folyamat.
A gondolkodás hatékonysága függ az ember múltbeli tapasztalatától, értékeléseinek realisztikus voltától és intellektuális képességeitől, ami viszont a maga részéről feltételezi a gondolkodás, az érzések és az emberi viselkedés optimális megszervezésének képességét.
