Kezdőlap / Társadalom / Történelem / Az osztályharci ellentétek

Az osztályharci ellentétek

Az osztályharc éleződésének elmélete1937-ben meghirdette azt az elméletet, (amely jegyében különben már az 1930-as évek eleje óta politizált), hogy a szocializmus pozícióinak erősödésével az osztályharc nem csökken, hanem állandóan éleződik. Továbbá az ellenség – egyéb lehetősége nem lévén – befészkeli magát a kommunista pártba, ahol kártevő tevékenységét akár hosszú ideig is jó munkával álcázhatja. Ezért állandó készenlétre, éberségre van szükség (az „ellenség” és az „éberség” a sztálinizmus politikai szótárának kulcsszavai). A személyi diktatúra, a terror mögött a különböző hatalmi elitek kíméletlen harca, egymással való leszámolása állott.
Sztálin dicsőítése átformálta az emberek tudatát, a gondolkodásmódot, a művészeteket, általában a társadalom szellemi arculatát; az állandósult terror és a gyanakvás légköre megmérgezte az emberi kapcsolatokat… Különösen markánsan mutatkozott ez meg a húszas évek új kultúrát, új civilizációs formákat teremteni akaró kísérletei és kezdeményezései után. De ugyanakkor a sztálini „utolérési politikának”, a sztálini modernizációnak következményeként felszámolták a munkanélküliséget, munkások és parasztok millióiból lettek tanárok, hivatalnokok, tisztek, mérnökök. Ez az átalakulás erősítette a sztálini vezetés társadalmi bázisát.
„Sztálin istenítésére nem az egyik napról a másikra került sor, nem a népi érzelmek nagy kirobbanása volt ez. Sztálin hosszan és tervszerűen szervezte ezt: utasítása nyomán fokozatosan kialakították a legendás történetet, amelyben Sztálin egész más történetet játszott, mint a valóságban: a festők hatalmas vásznakat festettek a forradalom előkészületeiről, Októberről, a Szovjet-köztársaság első éveiről, és Sztálin mindegyik képen ott állt Lenin mellett; közben pedig az újságok sorra feketítették be a többi bolsevikot, akik Leninnek legközelebbi munkatársai voltak. Sztálin „lángész”-nek, „bölcs”-nek való kikiáltása előkészítette a tömeges leszámolásokat. Beszámoltam róla, milyen szorongás fogott el, amikor 1935-ben szemtanúja voltam, hogy sztahanovisták találkozásán tapsvihar és hisztérikus kiáltozás fogadta Sztálin megjelenését… Aztán megszoktam az ovációt is, a liturgikus jclzőket is – már észre sem vettem őket.”
(Ilja Ehrenburg: Emberek, évek, életem)

Ezt mindenképpen olvasd el!

Antiokhosz kultusza

Mai képével ellentétben Dél-Törökország kopár hegyi tájai az ókorban lakott települést rejtettek. Kommagéné települése fontos …

Leave a Reply