Kezdőlap / Társadalom / Történelem / Spanyol fasizmus

Spanyol fasizmus

1933. október 29-én José Antonio (az egykori diktátor, Primo de Rivera fia) létrehozta a Spanyol Falange (FE) politikai szervezetét…
1933 decemberében programszerűen meghirdették a Falange Alapelveit. Ezek szerint Spanyolország „nem terület, nem is férfiak és nőktömege”, hanem „oszthatatlan sorsközösség”, amelynek világjelentőségű küldetést kell betöltenie. Az őt alkotó egyének, osztályok és csoportok fölött létezik. Céljai: egységének megőrzése, belső életerejének regenerálása és a világ szellemi folyamataiban való kiemelkedő részvállalás. Éppen ezért ki kell küszöbölnie a tartományi szeparatizmust, a politikai pártok küzdelmét, az osztályharcot. A Falange olyan államért lép fel, amely mindenkiért van és sohasem mozgatja valamely párt vagy osztály iránti elkötelezettsége. Ehhez azonban meg kell szüntetni a politikai pártokat és a parlamenti rendszert. Az új Állam „totalitárius” lesz; mindenekelőtt a többség életszínvonalának javítását tartja a szeme előtt. Kötelessége „minden áron munkát biztosítani minden embernek, amely nemcsak a puszta létét, hanem illő és méltó megélhetését biztosítja.” Így az osztályok nem szorulnak rá, hogy önvédelmi harcot folytassanak, mivel biztosak lehetnek benne, hogy az Állam őrködik érdekeiken.” A népfrontkormány politikai szabadságjogokat adott, újra elismerte a nemzetiségek (baszkok, katalánok) jogát az önkormányzatra, bevezette a társadalombiztosítást és a fizetett szabadságot, a gyárakban biztosította a szakszervezeteken keresztül megvalósuló munkásellenőrzést, a termelés állami ellenőrzését, majd bizonyos mértékű államosítást hajtott végre, s hozzákezdett a földreformhoz.
1936 nyarán azonban Franco tábornok vezetésével köztársaságellenes lázadás robban ki. A népfront megsemmisítésére a hagyományos spanyol uralkodó körök szövetségre léptek a fasizmussal. Három évig folyt az elkeseredett fegyveres küzdelem a fasiszták és a köztársaságiak között. Az erők igen egyenlőtlenek voltak. Az ellenforradalom oldalán aktív katonatisztek által vezetett jól felszerelt hadsereg állt, a köztársaságot a fölfegyverzett nép védte. Franco jelentős segítséget kapott a fasiszta Németországtól és Olaszországtól: Hitler és Mussolini a fegyverszállításokon kívül kétszázezer fős intervenciós hadsereggel, s a második világháborúhoz itt főpróbát tartó légierővel támogatta. Ezzel szemben a köztársaságot szinte megfojtotta az angol és francia kormány által gyakorolt „benemavatkozási” politika.
A szocialista Largo Caballero kormánya a világ demokratikus közvéleményéhez fordult segítségért. A felhívásra majd hetven nemzet fiai siettek Spanyolországba, hogy önkéntesként segítséget nyújtsanak a köztársaságnak. Harcukat a Szovjetunió hadfelszereléssel és katonai szakértőkkel támogatta. Mindez azonban kevésnek bizonyult: 1939-ben a polgárháború Franco győzelmével ért véget, és vezetésével jobboldali diktatúra épült ki Spanyolországban.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Temetkezés Pazirikben

Az Altaj-hegység sziklái számtalan, a környéken élő nomád lovas nép sírját rejti. Pazirik városa a …

Leave a Reply