Tag Archives: spanyol

Jellegzetességei: közepes termetű gyík, koponyája masszív alkatú, törzse zömök, végtagjai izmosak, farka hosszú. A hímek alapszíne világos- vagy sötétzöld. sűrű, apró fekete pettyekkel borítva. hasoldaluk pedig élénk-sárga vagy zöldes, szintén fekete mintázattal. A nőstények háta is zöld vagy gyakran inkább barnászöldes, többnyire nagy, fekete, hosszanti csíkokat alkotó foltokkal, oldalukon pedig …

Jellegzetességei: kis termetű, apró fejű gyík, teste enyhén lapított, és nagy, erősen ormós pikkelyekkel fedett. Színezete nem mondható egységesnek, de gyakran szürke, szürkésbarna vagy sárgás, világos, csíkokba rendeződött pöttyökkel és sötét keresztsávokkal. Nem ritkák az alig mintázott egyedek sem. Haloldala fehéres, halványzöldes vagy vörhenyes is lehet. Farka lényegesen rövidebb a …

Fekete éleshátúgyík Algyroides nigropunctatus Jegyei: karcsú, magas homlokú gyík, hátán nagy, ormós pikkelyekkel és hosszú farokkal. A hát fahéj- vagy sötétbarna, fekete pettyek nélkül. A hímek torka és nyaka mélykék, narancsvörös hasuk közepén gyakran sárga folt látható. A nőstények kisebbek, hasuk sárgászöld vagy fakó narancsszínű. A teljes hossz 180-210 mm. …

Görög barna béka Jegyei: kifejezetten zömök béka, orra tompa, teste lelapított, hasa világos. Hossza kevéssel 7 cm fölött is lehet. Két válla között jellegzetes, fordított V alakú jegy. Szürke torkát középen világos csík vágja ketté. Úszóhártyái csaknem elérik az ujjak hegyét, előrehajlított hátsó lábán a sarokgumó éppen túlér az orr …

A Lipicai fajta létrejötte a 15-18. századra tehető. 1580-ban Belső-Ausztria főhercege alapította meg a ménest, mely az akkor Habsburg Birodalomhoz tartozó Lipicán került felállításra. A fajta elnevezése tehát a helységhez kötődik, ma Lipica Szlovéniában található meg. A tenyésztés során nem a katonai célok, vagy az ideális mezőgazdasági ló kitenyésztése volt …

Spanyol ércesgyík Chalcides bedriagai Jegyei: a foltos ércesgyíkhoz nagyon hasonló, de kisebb faj. Feje kicsiny és kúp alakú, orra lekerekített. szeme pici, fülnyílása jól látható. Farka olyan hosszú, mint a teste, hegyes, lábai és ujjai rövidek. Hátoldala olajbarna, sárgásbarna, barna vagy szürke. Mintázata elszórt, fehéres, sötét keretbe foglalt szemfoltokból áll; …

Spanyol faligyík Podarcis hispanica Jegyei: kicsiny, karcsú faligyík, hegyes orr, lapos törzs és mérsékelten hosszú farok jellemzik. A hát alapszíne többnyire barna vagy szürkésbarna, ritkábban zöldes, világos vagy sötét pontozás vagy rácsminta díszítheti, illetve sötét középvonal és (főleg a nőstényeknél) élénk világos és sötét hosszanti csíkozás húzódhat rajta. A testoldal …

Zebra-fogasponty Aphanius fasciatus Jegyei: teste mérsékelten nyújtott, oldalról kissé lapított, feje fölülről összenyomott. Szájnyílása kicsi, rézsút felfelé irányuló; állkapcsain apró, háromhegyű fogak ülnek. Pikkelyei nagyok, 25-30 egy hosszanti sorban; oldalvonala nincs. A csaknem farokállású hátúszó 10-13, a farok alatti úszó 9-12 sugárral: zsírúszója nincs; farokúszója lekerekített. Színezete: a hím oldalain …

Aral márna Barbus brachycephalus Jegyei: teste karcsú, hasoldala csaknem egyenes vonalú, tarkója (különösen az idősebb példányoké) púposodó. Orra hegyes, szája alsó állású, ajkai h

Görög cselle Phoxinellus slymphalicus Jegyei: teste erősen nyújtott, oldalról erősen lapított, orra tömpe, szájnyílása ferdén kissé felfelé irányul, végállású. Oldalvonala tökéletlenül fejlett, csak az első 2-13 pikkely fölé nyúlik; egyéb bélyegek mellett (testfelépítés, pikkelyezettség) ezért is hasonlít annyira a hazánkban is gyakori kurta baingra, korábban ebbe a nemzetségbe is sorolták. …