Kezdőlap / Otthon és család / Baba - mama / Baba-mama kapcsolata már a terhesség kezdetétől

Baba-mama kapcsolata már a terhesség kezdetétől

A terhesség átlagosan 40 hétig tart, idejét az utolsó menstruáció első napjától számítjuk.
A terhesség középső hónapjaiban az anya általában nagyon jól érzi magát. Remekül néz ki, bőre és haja megszépül. Ilyentájt éli át a kismama először a magzat mozgásának izgalmas érzését, mely először enyhe vibrálásnak tűnik, mintha buborékok szállnának fel az anya hasában. Mikor még gyerekünkkel egy „bőrben” vagyunk, amikor várandósan várjuk őt már akkor kialakul egyfajta kötődés, kapcsolat közöttünk.
Talán minden kismamában jelen volt az örömön kívül a félelem is, hogy egészséges gyermekünk lesz-e és egészséges anyák tudunk-e lenni lelkileg.
Ebben a helyzetben a jelenre koncentrálás segít, az hogy egymásra hangolódjunk.
Gondolok itt arra, amikor nem eszünk bizonyos ételeket, mert nem kívánja a pici, és ez nekünk is rosszul esik. Lehalkítjuk a TV-t, amikor a zajra rugdosódást érzünk bentről, vagy simogatjuk, mert akkor ellazul, vagy nem nézünk meg, félelmetes filmeket, mert akkor begörcsöl a pocakunk, megijed a babánk, és még sorolhatnánk több tucat példát.
A lényeg, hogy mi már ekkor ráhangolódunk gyerekünkre, szükségleteit, igényeit már ekkor képesek vagyunk kódolni, kielégíteni.
Fontos, hogy kimondjuk: „én érzem mi a jó neki” , figyelünk rá, elfogadjuk és akkor ő is elfogadja a mi igényeinket /pl. hogy dolgozunk, sportolunk, pihenünk/.
Sokszor a nehézség abból adódik, hogy amikor megszűnik ez a „közös bőr”, mikor fizikálisan már nem egyek vagyunk, azt érezzük, hogy a köldökzsinór elvágásával ez a 9 hónapos egymásra hangolódás is a múlté lesz. Nem, ez nem múlik el. Ha bízunk abban, hogy csak egy más állapot és folytatni lehet és kell, amit már elkezdtünk vele, akkor a szülés után nem egy ismeretlen helyzet lesz, hanem csak másként folytatjuk vele a megkezdett kapcsolatunkat.
Ha a pocakban szerette, amikor simogattuk őt, erre finom mocorgással válaszolt, de amikor mások érintették pocakunkat, kissé megkeményedett, akkor ezt az élményt merjük továbbvinni. Ha több generáció is él együtt, akkor is mi etessük, fürdessük, ringassuk az első hónapokban. Aztán természetesen fontos, hogy az apán kívül bekapcsolódjanak a nagyszülők, barátok is a nevelésbe.
Másik példaként azt említeném, amikor várandósként is sokat mozgunk, nyüzsgünk, dolgozunk, sportolunk, akkor a szülés után is merjünk kimozdulni, aktívnak lenni, hisz ezt mindketten elfogadtuk előtte is.
A szülés utáni depresszió hátterében gyakran az is állhat, hogy teljesen ellentétes életvitelt próbálunk magunkra erőltetni, azt gondolva, hogy otthon kell ülni, ezt kell tenni. Ezt kívánják meg tőlünk, de kik?!
Ne felejtsük, hogy szülés után még sok-sok hónapon át a gyerek egynek érzi még magát velünk.
Ha mi a kínt érezzük, ő is ezt érzi, és ezt jelzi nekünk sírással, hasgörccsel, szorulással vagy sok más fajta tünetekkel.
Szülés után, próbáljunk meg nyugodt, harmonikus életet élni párunkkal és a kis babával egy családként, hiszen már ő is az életünk része.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A “jó” gyermek

Ha a gyermek jól érzi magát, és elégedett, akkor elfogadhatóan viselkedik. De minden gyermek ki …

Hozzászólás