Beilleszkedés

Az életben folyamatosan ismerkedünk, ezt valaki könnyedén veszi, valaki traumaképp éli meg. Sokan örülnek a változásnak, hogy új emberekkel kerülnek kapcsolatba, bővítik az ismeretségek számát. De vannak, akik elzárkóznak, és nem szeretik, ha új kapcsolatokat kell kiépíteni, mert neki megfelel a régi is. Gyermekkorban az lenne a normális, ha az általános iskola 8 osztályát egy helyen kellene járnia. Az egyetlen új ismerkedési helyszín a táborok lenne, ahova teljesen önkéntesen menne a gyermek, nem szülői unszolásra, persze ezt nem mindenki teheti meg. Az új légkörnek 9-be kéne bekövetkeznie, amikor különböző helyekről jött fiatalokkal találkozik, és több vele egykorú véleményt hallana, ez ismét csak 4, vagy 5 évig kéne, hogy tartson. Utána jönne az egyetem, vagy valamilyen szakma tanulása, ahol ismét csak nő és nő az ismeretség, közben persze jönnek, mennek a barátok, jönnek újak, utálunk vagy ununk meg régieket. A barátaink barátait is megismerjük, a szerelmünk legjobb haverjait. Ez lenne a normális módja, így a beilleszkedés is könnyű, a legtöbb embernek. De van ennek másik oldala is. Amikor már az általános iskola is több különböző helyen van. Ez általában a szülőtől függ, de vannak olyan esetek, amikor muszáj a gyermekre gondolni, pont, ha nem sikerül beilleszkedni. Ilyenkor akár minden évet más iskolába járhatunk, ezek a gyermekek vágynának az állandóságra, de az nem adatik meg. Még az is jó, ha az alsó tagozatot egy helyen a felsőt és másikon járja, itt még könnyű a beilleszkedés, egy össze szokott bandához is. De új és új emberekhez alkalmazkodni, egy kis gyermeknek nagyon nehéz. Ahogy növünk, úgy egyre könnyebb lesz. Aki sokat költözött az sokkal rutinosabb lesz, de lehet, hogy nem nyílik meg annyira, mint a többi gyerek. Mindennek vannak következményei, mérlegelni kell.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás