Hüllők

Jegyei: közepes méretű, széles fejű, viszonylag kis szemű gőte, feltűnően szemölcsös bőrrel, erős lábakkal és lapított farokkal. Hátának színezete változó, alap-színe általában sárgás, barnás vagy feketés, gyakran sárgás foltokkal és középen világos, a farok felső élére is ráhúzódó csíkkal. Hasának oldala világos, közepe többnyire sárgás vagy narancsszínű. A hímek robusztusabbak, …

Állandó vizekben a kifejlett példányok gyakran egész évben vízi életet élnek. Mivel egyes élőhelyeiken nyáron minden vízfelület és a felső talajrétegek is kiszáradnak, és ekkor a bordás gőték is eltűnnek, gyanítható, hogy ilyenkor nagyobb csapatokban nyirkos földi üregekbe húzódnak hosszabb kényszerpihenőre. Ilyen rejtekhelyet sajnos még nem sikerült találni. Az esők …

Életmódja: az alpesi szalamandrák főként éjjel tevékenykednek. Esős időben azonban, vagy tavasszal, amikor úrrá lesz rajtuk a párzási izgalom, gyakran egész nap nyüzsögnek, sőt olykor nagy számban látni őket. A nász csúcsán a hím partnere alá mászik, és mellső lábával erősen átkarolja annak elülső végtagját. Egy darabig így cipeli párját …

Jegyei: közepes nagyságú, karcsú szalamandra, kidülledő szemekkel és jól látható fültőmirigyekkel; bőre sima, farka hengeres, vékony, nagyjából olyan hosszú, mint a teste. Hátoldala többnyire világos vagy sötétbarnás, apró sárga foltokkal. Oldala szintén sárgás, lábai és farka részben halvány rózsásak, hasa enyhén vörhenyes, világos jegyekkel. A hímek faroktövén feltűnő, előreirányuló, puha …

Jegyei: egyszínű, csillogó fekete szalamandra, oldalán egy sor szemölccsel, amelyeket jellegzetes harántirányú barázdák választanak el egymástól. Bőre egyébként sima, fején jól látható, kiálló fültőmirigyek (parotid mirigyek) vannak. Végtagjai viszonylag erősek, a mellsőkön négy, a hátulsókon öt ujj van. Lassú mozgású állat, teste járás közben enyhén kígyózik, és kissé fölemelkedik a …

Legtöbbször éjjel rakják le a lárvákat, egy-egy erősebb nőstény akár hetvenet is. Azok röviddel ezelőtt, vagy a kloákán való áthaladáskor (ami igen gyors lehet) bújnak ki a peteburokból. A lárvák fejükkel vagy farkukkal előre, de nemritkán összetekeredve születnek. Mivel a nőstény a szülés pillanatában hátsó lábait általában kissé felemeli, ekkor …

Csak lassanként, szaglásuk és a másik állat reakciói segítségével ismerik fel, hogy hím-e vagy nőstény. A hím párzáskor a nőstény teste alá mászik, majd gyorsan előrecsúszik, míg orra eléri annak torkát. Ekkor partnerét szorosan átöleli, erős karjait hátulról annak elülső végtagjaira kulcsolja. Mivel a nőstény eleinte igyekszik őt elhárítani, mozgásuk …

Élőhelye: tiszta vizű patakok és csermelyek környéke, elsősorban a lomberdőben gazdag dombvidékeken és közép-hegységekben. A dús növényzetű szurdokokat és a mohával borított, bokrokkal, cserjékkel és kövekkel tarkított lejtőket kedveli, valamint az olyan öreg lombos erdőket, ahol sok a kidőlt fa és a farönk. 400 m alatt ritkán fordul elő; jórészt …

Jegyei: viszonylag nagy testű, robusztus, eléggé esetlen szalamandra, feje széles, orra lekerekített; kiugró, sötét szemei és feltűnő, hosszúkás fültőmirigydudorai vannak. Viszonylag kurta, vaskos végtagjai közül a mellsőkön négy, a hátulsókon öt rövid, vastag ujja van. Farka a testhossznál rövidebb, keresztmetszetben kerekded. Háta közepén két sor mirigypórus húzódik, az oldalán lévő …

A farkos kétéltűek a szárazföldi gerincesek legősibb képviselői. Egyfajta átmenetet jelentenek a vízi és a szárazföldi életmód között. Mozgásuk lassú, a talajon még mindig „kígyózva”, hullámzó testtel haladnak. Hosszúkás, henger alakú vagy oldalról kissé lapított testüket kicsiny, viszonylag gyenge lábak hordozzák. A törzs hosszú farokban végződik, amely e csoportot egyértelműen …