Tag Archives: állatok

A hagyományos térelhatároló szerkezetek (kő, tégla, beton, vályog) nagy hőtároló képességgel rendelkeznek, így a környezeti hőmérsékletváltozásait periodikus késéssel és értékben elmaradva közvetítik a belső tér felé. A hőfok-kiegyenlítődés annál később jön létre, minél nagyobb a határoló szerkezet tömege, illetve sűrűsége. A hőkésleltetés kedvező az istálló mikroklímájára. Az ún. könnyűszerkezetek esetén …

A tömbösített, a félig tömbösített vagy az ún. pavilon rendszerű épülettípusok előnyökkel és hátrányokkal egyaránt rendelkeznek, így nincs „általában jó épület” (Kovács, 1990). A választást mindig meghatározza az állat faja, a termelés célja és a termelés gazdaságossága. Az állattartó telepek vízellátása, az itatóvíz minősége és mennyisége, fertőzésmentessége rendkívül fontos, alapvető …

A domborzati viszonyok figyelembevétele szintén fontos higiéniai szempont, ezért állattartó telepet völgyekbe, mélyen fekvő területekre, nedves, hideg környezetbe nem szabad telepíteni, mert az ilyen környezet hajlamosít a légzőszervi betegségek előfordulására. A csapadékvíz könnyebb kezelhetősége érdekében ajánlatos 15%-nál enyhébb lejtésű területen létesíteni a telepeket; délkeleti vagy délnyugati fekvésű domboldalon érvényesül a …

A szakosított telepekre jellemző, hogy a termelés céljára adott anyagcsere-típusú állatokat helyeznek el, a működés során szakosodott munkafolyamatokat irányítanak az ott dolgozó, szintén szakosodott emberek. A gazdaságos termelésben az alkalmazott technológiák harmonikusan szolgálják ki az állományt, a zárt rendszerű termelésben egyre növekszik az állatok élettani igénye, ezeket – a gazdaságosság …

Az ún. artézi vizek mélyebb fúrással érhetők el, általában több vízzáró réteget kell ehhez áttörni. Az előzőekben említett felszíni talajvízhez képest sokkal jobb minőségű víz, zárt rendszerű, kevésbé szennyeződik és kevésbé függ a terület csapadékviszonyaitól. A szervezet vízszükségletét legnagyobb részben az ivóvíz fedezi. A takarmányban lévő vegetációs víz, valamint az …

A szervezetben lévő víz élettani szerepe a keringésben, az anyagcserében, a hőszabályozásban, az emésztési folyamatokban stb. nélkülözhetetlen. Az állat korától függően a szervezetben 50-70% víz található, ennek mintegy kétharmada a sejteken belül (intracellulárisan), további hányada pedig a sejteken kívül (extracellulárisan) helyeződik el. A 10% körüli vízveszteség már kiszáradást (exszikkózist) okoz, …

A talaj mikroorganizmusainak antibiotikus anyagcseretermékei, különféle bakteriofágok, elpusztítják azoknak a kórokozóknak a jelentős részét, amelyek képesek emberek vagy állatok megbetegítésére. Egyes fertőző ágensek azonban ennek ellenére megtartják élet- és fertőzőképességüket a talajban. Ilyen mikroba p. a lépfene (B. anthracis), a rosszindulatú vizenyő (clostridiumok), a tetenusz (C. tetani), a botulizmus (C. …

A talajban élő szervezetek (baktériumok, gombák, protozoonok, fonálférgek, földigiliszták, rovarok, gerincesek stb.) mennyiségét és minőségét befolyásolja a talaj hőmérséklete, nedvessége, vegyi összetétele, a benne lévő levegő mennyisége. A talajban a mikroorganizmusok főként a szerves anyagokban gazdagabb felső rétegekben élnek, mélyebbre haladva számuk egyre csökken. Számukra a semleges vagy enyhén lúgos …

A talaj vízgazdálkodása szintén fontos higiéniai tényező, mert befolyásolja a talaj felmelegedését és hőgazdálkodását is. E tekintetben lényeges ismerni azt, hogy a talajra hullott és azon keresztül lefelé szivárgó csapadékvízből a talaj mennyit képes megkötni, és az így rendelkezésre álló vízből az ott élő növényzet mennyit képes felvenni. A talajban …

A talaj által elnyelt hőenergia-mennyiség további hatását befolyásolja a talaj fajhője és hővezető képessége. A fajhő főleg a talaj nedvességtartalmától függ. A több vizet tartalmazó talaj nehezebben melegszik fel, mert több hőre van szükség a hőmérséklet emeléséhez. A homoktalajokban kevesebb víz található meg, mint az agyagtalajban, az előbbiek felmelegedése és …