Tag Archives: filozófia

Mind Galics, mind Potyebnya, mind pedig Szecsenov, egységben vizsgálva szubjektumot és objektumot, azt állítják, hogy a tudat egyszerre alakul ki mindkét formájában – mint tárgyi tudat és mint öntudat. Már a kisgyermekek, midőn tárgyakkal manipulálnak és megfigyelik e tevékenységük következtében a külvilágban lezajló változásokat, nemcsak cselekvéseiknek ezeket a tárgyait ismerik …

A. Potyebnya szerint a pszichikum fejlődése zavaros, tagolatlan, vonatkoztatás nélküli élményekkel kezdődik, amelyekben az „Én” először még nincs megkülönböztetve a„nem-Én”-től. A kezdet kezdetén a gyermek számára még minden úgy jelenik meg, mint ő maga, még minden az ő„Én” jéhez tartozik. De mondhatnánk egyenest fordítva is: mivel még nem ismeri a …

A gyermek életének első éveiben legtöbbször úgy nevezi saját magát, ahogy környezete hívja őt. Kezdetben saját maga számára is inkább úgy létezik, mint tárgy más emberek számára, s nem mint szubjektum azokkal szemben. Önmagát csak a tevékenység és az érintkezés fejlődésének eredményeként tudatosítja. Ez azonban a tudati fejlődés viszonylag kései …

A tudatfejlődés irányába mutató egymásutániságának bizonyítékaként a tudat álom vagy mély ájulás utáni regenerációjára szoktak hivatkozni. A fiziológus A. A. Gercen igen érdekesen írta le azokat az állapotokat, amelyeket ő maga is ismételten átélt ájulás után. Először létezése zavaros tudatát érezte, majd kaotikus képzeteket, melyekben az „Én” és a„nem-Én” még …

Egész életünkön át, minden átalakuláson és állapoton keresztül magunkkal visszük „Én”-ünk maradandó magvát, melyet egyrészről testi szervezetünk, különösen az idegrendszer egysége, másrészről viszont jellemünk, vérmérsékletünk, érzés-, gondolkodás- és cselekvésmódunk valamiféle szilárd váza determinál. Az „Én” legellenállóbb részét, gerincét a meggyőződések és elvek alkotják, bár e tekintetben az egyéni eltérések igen …

Az érzetek, gondolatok és érzések állandóan váltakoznak, az egyik minőségi meghatározottságból a másikba mennek át. Ezek egymásutánja akár programszerűen adott is lehet, mint például a színész átalakulásai során. Ha az „Én” redukálható lenne ezekre az egyes tudati aktusokra, akkor velük együtt kellene változnia, és nem maradna fenn semmi egység az …

A gyermeki önérzésből születik meg a felnőtt öntudata, amely megteremti az ember számára annak a lehetőségét, hogy kritikailag viszonyuljon saját tudata aktusaihoz, azaz hogy elválassza a maga egész bensejét mindattól, ami kívüle megy végbe, hogy elemezze azt és összemérje (összehasonlítsa) a külsővel, egyszóval, hogy tanulmányozza saját tudata aktusát”. Az éhség …

Az öntudat sugaraiban a tudat, a gondolatok, az érzések és az akarat már nem a maguk elsődleges, közvetlen adottságában fénylenek fel, hanem mintegy másodlagosan, a kiinduló információ (testi érzékelés, önérzés s főként a más emberek észlelése) „feldolgozásának” eredményeként. Az én „Én”-emnek a másik „Én”-hez való viszonyát saját magamhoz való viszonya …

Az „Én” a tudat és az öntudat mint egész, a személyiség erkölcsi-pszichológiai, karakterológiai és világnézeti magva. Igazi „Én”-nel az az ember rendelkezik, aki egyrészről lényegi-tartalmas célokat állít maga elé, másrészről pedig állhatatosan követi ezeket, mivel ezek megtagadása annyit jelentene, hogy egyénisége, ,Én”-je elveszti sajátos létezését.” Az „Én” közvetlenül függ az …

Az „Én” nem azonosítható a személyiség individuális-pszichikus tulajdonságainak és a pszichikus funkcióknak mechanikus összegével. Az ilyen értelmezés tisztán formális lenne. Az „Én” nem az élmények összessége, hanem az, amihez ezek az élmények hozzátartoznak. Az ismert orosz pszichiáter, Sz. Sz. Korszakov például azt állította, hogy az „Én” a pszichikus apparátus fejlődésének …