A. Potyebnya szerint a pszichikum fejlődése zavaros, tagolatlan, vonatkoztatás nélküli élményekkel kezdődik, amelyekben az „Én” először még nincs megkülönböztetve a„nem-Én”-től. A kezdet kezdetén a gyermek számára még minden úgy jelenik meg, mint ő maga, még minden az ő„Én” jéhez tartozik. De mondhatnánk egyenest fordítva is: mivel még nem ismeri a külső és a belső különbségét, saját ,Én”-je egyáltalán nem létezik a számára. Más szavakkal: a tudat kiinduló állapota nem más, mint „Én” és „nem-Én” teljes közömbössége. Csak abban a mértékben, ahogy bizonyos észlelet-komplexusok leválnak erről a„homályos alapról”, és a tárgyak képmásaivá szerveződnek, alakul ki maga az „Én” is, melynek állaga attól függ, mennyire választotta ki önmagából és mennyire objektiválta a„nem-Én”-t vagy fordítva, mennyire választódott ki ő maga a világból.
I. M. Szecsenov a pszichikum természetének rerex-elméletéből kiindulva fogalmazta meg saját öntudat-koncepcióját. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ember szüntelenül benyomásokat nyer saját testéről.
Ezek közül egyeseket a szokásos útjukon keresztül észlelünk (saját hangunkat a hallás, testünk formáját a látás és tapintás révén), mások viszont mintegy testünkön belül haladnak, és a tudatban meghatározatlan, zavaros érzékelések formájában jelennek meg. Ez utóbbi típusba tartozó érzetek lényegében azoknak a folyamatoknak a kísérőjelenségei, melyek a test legfőbb anatómiai rendszereiben mennek végbe (éhség, szomjúság), s így joggal nevezhetjük őket rendszerbeli érzéseknek. Az embernek, mutat rá Szcesenov, valójában nem lehet egyetlen olyan tárgyi érzete sem, amelyhez valamiféle formában ne keveredne hozzá ilyen rendszerbeli érzés. E keverék vagy asszociatív kapcsolat egyik fele számára, melyet a magasabb rendű érzékszervek tevékenysége szolgáltat, ekvivalensként adva van a külvilágban egy tárgy, a másik fele számára azonban nincs semmiféle külső ekvivalens. Érzékelésünk első fele objektív, a második viszont tisztán szubjektív jellegű; az elsőnek a külvilág tárgyai felelnek meg, a másodiknak – saját testünk érzéki állapotai, „önérzékleteink”.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …