Tag Archives: Kapcsolatok

Eszmények és valóság A „polgári házasság” kifejezést kétféle értelemben szokták használni. Az egyik az anyakönyvvezető előtt megkötött, a polgári jog szerint érvényes házasságot jelent, szemben a templomi esküvő révén létrejött, csak egyházjogilag érvényes házassággal. A másik jelentés a házasságnak társadalmi tartalmára jellemző sajátosságait foglalja magába. Ez utóbbi értelemben foglalkozunk vele …

A reneszánsz nem hoz közvetlen és tömegméretű változást a nemek viszonyában, bár későbbi kihatásai jelentősek. Eleinte azonban inkább csak folytatja és felerősíti a lovagkor szerelmi kultuszát, kibővítve azt az újra felfedezett „pogány” (ógörög és latin) költészet erotikus elemeivel. Divatba jön a galantéria: a csiszolt modorú udvarlás (sőt a 17. században …

A kereszténység államvallássá válása egyszersmind a patriarchális monogámia elvének győzelmét jelentette: a házasság egy férfi és egy nő közötti, felbonthatatlan életközösség lett, amelyben a férfi az úr, akinek a feleség örök hűséggel és engedelmességgel tartozik. A férj ezzel szemben látogathatta a minden középkori városban megtalálható bordélyházakat, vagy ha elég gazdag …

A törzsi közösségek bomlása során ezekben a társadalmakban is kialakult a patriarchátus; a keleti népekhez képest azzal a különbséggel, hogy a legális többnejűség itt nem kapott szerepet. Az ágyasok és rabszolgák természetesen az ógörögöknél és rómaiaknál is megtalálhatók, de ezek sohasem emelkedhettek a feleség rangjára. (Ugyanígy a férfi rabszolgák sem …

A régi kínai jog szerint közrendű ember két nővért vehetett feleségül; egy főtiszt két nővért+egy sógornőjüket; egy nagyúrnak 9 felesége lehetett, az uralkodónak pedig 36. „Főfelesége” azonban mindenkinek csak egy volt, ő volt az „igazi” feleség. (Vannak, akik a régi kínaiakat ezért monogámnak tartják.) A párválasztás egyik fő szabálya az …

Az osztálytársadalmak íratlan szabálya volt, hogy a feleség csak azonos vagy magasabb társadalmi osztályba, rétegbe tartozhat. A kölcsönös, személyes vonzalom mellékes vagy tizedrangú tényező ; a házasság létrejöttét a két érdekelt család megegyezése dönti el. A megegyezést rendszerint hosszas alkudozás előzi meg. A cserére kerülő értékek gyűjtőfogalma a nászajándék, melynek …

Az ősközösségi társadalomban a nő- mint láttuk – többé-kevésbé egyenrangú társa volt a férfinak. Bár a férfi erősebb volt, s ez rányomta bélyegét a kapcsolatra, helyenként mégis előfordult, hogy a nő akarata volt a döntő. Az ős nőuralom (matriarchátus) legendája nem igazolódott ugyan, de annyi bizonyos, hogy patriarchátusról sem beszélhetünk …

A csoportházassággal többé-kevésbé együttjár az ún. anyajogú társadalmi berendezkedés. Ennek egyik fő jellemzője, hogy a gyermekeket származás szempontjából csak az anyai ágon tartják nyilván (hisz az apa személye egy csoportházasságban nehezen állapítható meg). A gyermekek tehát az anyához tartoznak, ami önmagában is bizonyos tekintélyt biztosít a nőnek. De ezen a …

A legutóbbi évszázadokban közel kétszáz olyan népet, társadalmat írtak le részletesen, amely a 10-15 ezer évvel ezelőtti szinten állt. Ezek a népek még a növénytermelést és állattenyésztést sem ismerték; napi élelmüket vadászattal, halászattal és vadgyümölcsök, gyökerek stb. gyűjtögetésével biztosították. Az ilyen társadalmakat ősközösségi jellegűnek nevezzük, mivel a magántulajdont nem ismerték, …

Az emberré válás mai ismereteink szerint már évmilliókkal ezelőtt elkezdődött. A kutatók szerint volt egy hosszú időszak, amikor az éghajlat nagy területeken szárazzá vált, kipusztultak az erdők. így ősünknek fel kellett adnia fán lakó életmódját, s védelméről és táplálékáról is másként kellett gondoskodnia. A füves pusztákon gyűjtögetésből nem lehetett megélni; …