Az igények, a szerepelőírások nem egyeznek a valósággal, a tényleges magatartással, ott feszültség keletkezik, éspedig annál erősebb, minél nagyobb az eltérés. Megoldást csak az jelenthet, ha összhangba hozzuk a kettőt, megfelelően módosítva vagy az igényeket vagy a magatartást. Az irreális igények azonban rendszerint merevek, a magatartáson is nehéz változtatni. Ilyen …
Érdekel a cikk folytatása? »A bizalom fokozatai
A féltékenység szöges ellentéte a bizalomnak. Aki féltékeny, az teljesen bizalmatlan és gyanakvó, mindenben csalást, árulást, fenyegető veszélyeket szimatol. Ha egy férj vagy feleség kijelenti a házastársáról, hogy csak addig bízik benne, amíg a szeme előtt van, ez gyakorlatilag „nulla fokú” bizalmat jelent. Sajnos, a házasságok elég jelentős hányada áll …
Érdekel a cikk folytatása? »Mi a gyökere a féltékenység elterjedésének a mai civilizált társadalmakban?
Pontos, tudományos elemzés hiányában csak a két leglényegesebbnek látszót emelem ki. Ezek: a tulajdonosi szemlélet és egy sajátos személyiségzavar. Az előbbi nyilvánvalóan összefügg a magántulajdonnal, illetve a mi társadalmunkban a kispolgárisággal, amely a szerzésre, birtoklásra irányuló beállítottságot a házastársra is kiterjeszti, sőt féltékenyen őrzött tulajdonná teszi. Az utóbbinak fő tünetei …
Érdekel a cikk folytatása? »Féltékenység, bizalmatlanság
A romantikus illúziók közül az egyik legveszélyesebb a féltékenység téves azonosítása a szerelemmel, illetve a szerelem „fokmérőjekénti” értelmezése. Ennek az illúziónak gyakran még elméleti megalapozást is próbálnak biztosítani azzal az érveléssel, hogy a féltékenység állítólag velünk született, ösztönös megnyilvánulás, amely igen sok állatfajnál is megfigyelhető. Eltekintve attól, hogy az ember …
Érdekel a cikk folytatása? »Romantikus szerelem – „túlfűtött” szex
Legjobb, ha itt is a történeti adottságokból, a hagyományos, zárt házasságból indulunk ki. Amint láttuk, az egyéni szerelem viszonylag új jelenség, csak az újkorban kezdett elterjedni és napjainkban vált a házasságkötések alapmotívumává. Mindenesetre a szerelemnek már évszázados hagyományai vannak, s a szerelemkultusz ezeket a hagyományokat is ápolja. Így örökítődik át …
Érdekel a cikk folytatása? »Teremtsünk harmóniát!
Manapság gyakran előfordul, hogy a férj és feleség egészen más szakmában dolgozik, de mindegyik szeret összejönni kollégáival egy kis szakmai eszmecserére. Miért lenne kötelező, hogy csak együtt mehetnek? Egyikük valószínűleg végigunatkozná a másik számára oly érdekes beszélgetést. Nem arról van szó, hogy ne mutassunk érdeklődést egymás munkája, szakmai problémái iránt, …
Érdekel a cikk folytatása? »Alakítsuk otthonunkat a „saját képünkre”!
Tegyük egyéni jellegűvé otthonunkat. Hagyományosan a lakás berendezése, otthonossá tétele, díszítése az asszony joga és kötelessége. A férj ritkán vett részt ebben a „nőies” tevékenységben, így az otthon képe többnyire csak a feleség ízlését, egyéniségét tükrözte. Azt is csak legjobb esetben. S nemcsak azért, mert sokszor nem nagyon volt mit …
Érdekel a cikk folytatása? »Tartsuk tiszteletben házastársunk egyéniségét és magánéletét
Közismert, hogy a példamutatás révén lehet másokat a leghatékonyabban befolyásolni. Ha mi magunk megsértjük házastársunk autonómiáját, ha lépten-nyomon korlátozzuk őt vagy erőszakosan próbáljuk megváltozásra bírni, akkor nem csodálkozhatunk, ha ő is ugyanúgy viselkedik. Ha valami nem tetszik a házastárs viselkedésében, ne mindjárt őt hibáztassuk, hanem kérdezzük meg magunktól: Miért nem …
Érdekel a cikk folytatása? »Egyéniség és magánélet a korszerű házasságban
A korszerű házasságban, amely az egymás személyiségfejlődése, önmegvalósítása iránti kölcsönös elkötelezettségen alapul, nincs szükség titkos vetélkedésre, egymás legyőzését, függőségben tartását célzó taktikázásra. A férj és feleség autonómiája, egyéniségének és magánéletének tiszteletben tartása itt természetes és magától értetődő. Tudom, hogy könnyebb ezt leírni, mint megvalósítani. De már sokaknak sikerült; miért ne …
Érdekel a cikk folytatása? »A túlzott függőség ára
A lelkileg érett, önmegvalósításra képes emberre azt mondjuk, hogy autonóm személyiség. Ez némileg leegyszerűsítve annyit jelent, hogy képes az önálló életvezetésre, „megáll a saját lábán”, nem szorul rá unos-untalan a támogatásra, istápolásra. Persze nem jelenti az ellenkező végletet sem, hogy soha nincs szüksége senkire vagy nem fogad el tanácsot, segítséget. …
Érdekel a cikk folytatása? »