Tag Archives: teológia

Hegel szavai szerint az „ismerd meg tenmagadat” abszolút parancsa sem önmagában, sem megfogalmazásának történeti formájában nem jelentette és nem jelenti csupán az olyan önmegismerés követelését, mely az individuum egyes képességeire, jellemvonásaira, hajlamaira és gyengéire irányulna; itt éppen annak megismeréséről van szó, ami az igazi az emberben, az ember lényegének megragadásáról. …

A teljes önfeledtség, a pszichikus folyamatok feletti önkontroll és irányítás elvesztésének állapota igen ritkán fordul elő, s főként patologikus esetekben. A szabályszerű, a norma éppen az ember által – legalábbis a legáltalánosabb síkon – gyakorolt önkontroll állandósága és fáradhatatlansága. Az öntudat elengedhetetlen feltétele annak, hogy kialakuljon a gondolkodás önállósága és …

Az önmegismerés problémája nem redukálható az öntudatra, az önmagunk fölötti reflexióra. Tudatosíthatjuk, reflexió tárgyává tehetjük önmagunkat, de ez még nem jelenti, hogy ismerjük is „Én”-ünk lényegét. Ezt csak egy egész élet tapasztalata hozhatja meg. Bármilyen mélyen hatoljunk is be „Én”-ünk belsejébe, nem találunk ott mást, mindig csak egyes tudati aktusokat: …

Az öntudat nemcsak személyes síkon valósul meg, hanem a társadalmi tudat szintjén is, amikor az ismeretek, a tudományos és művészi alkotások maguk válnak elméleti vizsgálódások specifikus tárgyává. Valamennyi úgynevezett metaelmélet nem más, mint a megfelelő elmélet öntudatának formája. A társadalmi öntudat legmagasabb szintjét a filozófia képezi, amely életfontosságú alkotó szakaszt …

Az ember érzékel, észlel és gondolkodik, s ezzel egyidejűleg tud magáról mint érzékelő, észlelő és gondolkodó lényről. Amikor a tudat a tárgyhoz viszonyul, egyben önmagához is viszonyul. Hegel szerint az öntudat mint a szellem fogalma, a tudat fordulópontját jelenti, melyen keresztül ez az érzéki-külső világ színes látszatából és az érzékfeletti …

Az öntudat egyik lényeges jellemzőjét a gondolkodó embernek azon képessége alkotja, melynek következtében nemcsak elkülöníteni tudja magát a világ többi részétől, hanem szembe is állítani vele. Ugyanakkor öntudatunkban magunkat nem e világtól abszolút elkülönült lényként tudatosítjuk, hanem a hozzáfűződő legkülönbözőbb viszonyainkban. Az öntudat nem a tudat önmagával folytatott monológja – …

Ha a tudat a másról való tudás, akkor az öntudat – az ember tudása önmagáról, valamiféle sajátos szellemi „fény, mely nyilvánítja önmagát és még mást”. Az öntudat képe kettős ábrázolást tartalmaz: a külső tárgyét és magáét a szubjektumét. Az öntudat tárgyává vált személyiség az ember, ahogy magát érzékeli, megfigyeli, érzi …

Mind Galics, mind Potyebnya, mind pedig Szecsenov, egységben vizsgálva szubjektumot és objektumot, azt állítják, hogy a tudat egyszerre alakul ki mindkét formájában – mint tárgyi tudat és mint öntudat. Már a kisgyermekek, midőn tárgyakkal manipulálnak és megfigyelik e tevékenységük következtében a külvilágban lezajló változásokat, nemcsak cselekvéseiknek ezeket a tárgyait ismerik …

A. Potyebnya szerint a pszichikum fejlődése zavaros, tagolatlan, vonatkoztatás nélküli élményekkel kezdődik, amelyekben az „Én” először még nincs megkülönböztetve a„nem-Én”-től. A kezdet kezdetén a gyermek számára még minden úgy jelenik meg, mint ő maga, még minden az ő„Én” jéhez tartozik. De mondhatnánk egyenest fordítva is: mivel még nem ismeri a …

A gyermek életének első éveiben legtöbbször úgy nevezi saját magát, ahogy környezete hívja őt. Kezdetben saját maga számára is inkább úgy létezik, mint tárgy más emberek számára, s nem mint szubjektum azokkal szemben. Önmagát csak a tevékenység és az érintkezés fejlődésének eredményeként tudatosítja. Ez azonban a tudati fejlődés viszonylag kései …