Kezdőlap / Önismeret / Tudatosíthatjuk, reflexió tárgyává tehetjük önmagunkat

Tudatosíthatjuk, reflexió tárgyává tehetjük önmagunkat

Az önmegismerés problémája nem redukálható az öntudatra, az önmagunk fölötti reflexióra. Tudatosíthatjuk, reflexió tárgyává tehetjük önmagunkat, de ez még nem jelenti, hogy ismerjük is „Én”-ünk lényegét. Ezt csak egy egész élet tapasztalata hozhatja meg. Bármilyen mélyen hatoljunk is be „Én”-ünk belsejébe, nem találunk ott mást, mindig csak egyes tudati aktusokat: érzeteket, képzeteket, gondolatokat, érzéseket stb.
Mind a külső, tárgyi cselekvések, mind a gondolkodói tevékenység végrehajtásához a személyiség sajátos „megkettőzésére” van szükség: az „Én”-nek mindig „két nyulat” kell kergetnie egyszerre – gondolnia kell a külső dolgokra és egyidejűleg arra, hogy gondolja őket. A színpadi élmény állapota fejezi ki ezt a legteljesebben. A színpadon levő színész tudatában egyrészt jelen vannak azok a világos, mély érzésekkel és szenvedélyekkel teli képmások, melyeket egy előre lefektetett program, a szerzői szöveg tartalma diktál és hív életre, másrészről és ezzel egyidejűleg végbemegy saját játékának mintegy kívülről történő, higgadt megfigyelése és önkontrollja.
A világ tudatosításának minden aktusába elkerülhetetlenül belejátszik az öntudat ellenőrző és irányító hatalma, mely alól akkor sem mentesül az ember, ha mélyen belefeledkezett a valóságos tárgy tanulmányozásába. Tudati aktus csak az „Én”-nel együtt létezhet. Nem gondolkozhatunk úgy, hogy ne legyünk egyben ennek tudatában. Semmiféle elmerülés a külső valóság világába – legyen ez akár a legönfeledtebb – a tudat objektív irányultságának semmiféle állapota sem jelenti önmagunk abszolút elvesztését.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az ember társas lény

Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …

Hozzászólás