LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A cukorbetegség és a depresszió sok esetben kéz a kézben jár. Nem egyszerű dolog megérteni azt a helyzetet, hogy valaki egy élethosszig tartó gyógyíthatatlan, de kezelhető betegségben szenved.
A folyamat hasonlatos a gyászfolyamathoz:
Először a sokk, az elutasítás – Ez nem lehet! Ez nem történhet meg velem! Ez biztos csak egy rémálom!
A tárgyalási kísérlet fázisa – De ha betartom a diétát, akkor ugye meggyógyulok?
Ezután következik a depresszió – Ezt nem tudom végigcsinálni! Fel akarom adni az egészet!
A folyamat vége az elfogadás, és ez rendez mindent.
A folyamatok időtartama egyénenként változó. Gyakran az is előfordulhat, hogy visszafelé kezd menni a folyamat a vége után. Például egy ideig elfogadja a betegséget, majd megint depresszióba esik.
Sok orvos sajnos csak a test gyógyításával foglalkozik, azzal nem hogy ha a cukorbeteg lelke rendben van, akkor a vércukorértékei is sokkal jobb eredményt mutatnak.
Most képzeljük el egy cukorbeteget, aki teljesen le van sújtva, semmi kedve nincs szénhidrátokat, kalóriákat számolni, vércukrot mérni, inzulint szúrni magába.
De képzeljünk el egy cukorbeteget, aki kilábolt a depresszióból, betartja a diétát, bár nem örömmel, de elvégezi a feladatokat, mivel tudja, hogy magáért teszi, nem az orvosért, nem a szüleiéiért. Közben rendszeresen sportol és az lebeg a szeme előtt, hogy meg lehet előzni a szövődményeket, és akkor szép életet élhet, családot alapíthat. Hiába van ott néha a késő esti, hajnali rosszullét, az edzés utáni boldog, de fáradt ledőlések, a sok édesség utáni vágy, tudja hogy magáért teszi és azért, hogy ne kelljen 40 évesen érfestésekre és szövődmények miatti kezelésekre járnia.
