Figyelem

Érzékszerveinket minden pillanatban az ingerek ezrei érik, azonban csak egy kis részét használjuk fel, azt amire szándékosan vagy önkéntelenül odafigyelünk, a többi elvész számunkra.
De miképp tudjuk kiemelni a számunkra fontosat, érdekeset?
A megértést segítheti egy hasonlat: ahogyan egy mozgatható reflektor fénycsóváját ráirányítjuk valamire, és ezáltal azt kiemeljük, láthatóvá tesszük, a többi láthatatlan marad.
Ugyanígy irányítjuk figyelmünket egy dologra, kiemelve azt a többi közül.
Ha szűkítjük a reflektor fókuszát, kisebb terület emelkedik ki a sötét háttérből, de sokkal élesebben, amikor pedig szélesítjük, nagyobb területet tekinthetünk át, de jóval homályosabban.
De vannak olyan helyzetek is, amikor a monoton háttéren, ritkán megjelenő ingerekre kell reagálni ( például éjszakai autóvezetés ), ilyenkor nehéz ébren tartani figyelmünket, könnyen elálmosodunk, és az idő előrehaladtával gyakrabban hibázunk.

A figyelem nem más, mint a tudat szelektáló, kiemelő tevékenysége.
Fiziológiai ( azaz élettani ) alapja a negatív indukció, vagyis a serkentés és gátlás kölcsönhatása.
( Ez azt jelenti, hogy az agy kérgi állományában minél erősebb a serkentő góc, körülötte annál erőseb a gátlás alatt levő terület – hasonló, mint a fenti reflektorfény és a sötét környezet példája).
A figyelem tulajdonságát már 1871-ben vizsgálta Jevans, egyszerre hány dolgot tudunk megragadni, figyelmünkkel befogadni.
Egy marék babot dobott a tálcára, és feljegyezte az egyetlen pillantással észrevett szemek számát.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás