Az érzelmek

Az érzelem nem más, mint egy szubjektív viszony tárgyhoz, jelenséghez, embertársainkhoz, és önmagunkhoz.
Az érzelem az egyik leggyakrabban télt pszichés jelenség.
Az emberek esetében rendkívüli gazdagságával találkozunk, mint az öröm, a bánat, a félelem, a harag, a szeretet, és a többi.
Az érzelmek alapján minősítjük az információkat, a gondolatokat, de az érzelmek átszövik, befolyásolják a cselekvéseinket is.
Az erős érzelmi élményeket különböző testi tünetek kísérik ( például remegés, vagy heves szívdobogás).
Ezek a jelenségek élettani szempontból az autonóm ( azaz vegetatív) idegrendszerhez kötődnek.
Így akaratunktól függetlenül a különböző érzelmi állapotokban megváltozik a légzés (például “eláll” a lélegzet), elpirulunk, elsápadunk, izzadunk.
Heves érzelmeknél a vérnyomás emelkedik, a szívritmus gyorsul, a légzés szabálytalanná válik, végtagremegés, gyomor-összehúzódás jelentkezik.
Az érzelem és a vegetatív-működés között nincs egy az egybeni megfelelés.
Vannak például emberek, akik örömünkben sírnak, vagy bánatukban nevetnek.
Az érzelmek legszembetűnőbb külső megnyilvánulása a mimika.
Az arckifejezéséről egész pontosan tudunk következtetni a másik ember lelkiállapotára.
A kézmozgás ( azaz gesztikuláció), a testtartás, vagy a beszéd formai jegyei ( például hangszín, hangerő, hangsúly) együttesen ugyanúgy alkalmasak a közlésre, mint maga a beszéd.
Ezt a folyamatot nevezzük metakommunikációnak, melyek a közlésen túl tükrözik az érzelmeket, így lehetővé teszik, hogy a másik ember érzelmeibe, helyzetébe bele tudjuk élni magunkat.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Értelmi retardáció

A népességnek mintegy 3 százaléka – ami elég tetemes rész! – olyan alacsony teljesítményt nyújt …

Hozzászólás