A motiváció

Cselekvéseink indítékai azok a késztetések, amelyeket valamely szükséglet jelentkezése hoz létre.
Ezeket a késztetéseket, belső hajtóerőket, amelyek viselkedésre irányulnak, nevezzük motivációnak.
A motiváció latin eredetű szó, a movere = mozogni, mozgatni, mozgató „erő”-ből származik.
Tágabb értelemben minden célirányos viselkedést motivált viselkedésnek nevezünk.
Ide tartoznak a biológiai eredetű túlélési motívumok ( például éhség, szomjúság), vagy az ugyancsak biológiai eredetű szociális motívumok ( például fajfenntartás, utódgondozás), és a csak emberre jellemző, „Humán” motiváció ( például érdeklődés, önmegvalósítás).

Motivált viselkedést elsősorban az alapvető biológiai szükségletek váltanak ki.
A köznyelv is használja azt a kifejezést, hogy valakit a szükséglet hajt.
A szükséglet olyan hiány, vagy épp felhalmozódás a szervezetben, amely tartós fennállás esetén az egészséget, az életet fenyegeti. A motivált viselkedés mindig valamilyen céltárgy (pl táplálék) elérésére irányul.
Az ösztönző hatású környezeti ingerek döntő jelentőségűek a motivált viselkedésben, mert hozzájárulnak a viselkedés kiváltásához, és megszabják a viselkedés irányát és formáját.
A szükségletek kielégítésére, a feszültség oldására szolgáló környezeti ingereknek pozitív, jutalmazó hatásuk van, viszont a káros, egészséget veszélyeztető ingerek taszítóak, elkerülésre ösztönzők.
A kielégítés módjában szerepet játszik az élőlény korábbi tapasztalata is, ezért a motivált viselkedése rendkívül változatos megjelenésű formákat is ölthet!

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Félelem vagy fóbia?

A félelem normális, sőt hasznos is lehet a veszélyes helyzetekben. Természetes reakció, védelmi feladata van, …

Leave a Reply