Kezdőlap / Meditáció / Gyakorlati meditáció: Tanulás I.

Gyakorlati meditáció: Tanulás I.

Biztosan találkozott már meditációs technikákkal, melyek a gyors és hatékony tanulást segítik elő. Ezek a technikák legtöbbször, pontos ütemtervet írnak elő, melyet vakon kell követni a siker elérése érdekében. Elég egy kis eltérés és már nem működik, vagy csak nagyon csekély mértékben érünk el eredményt. Így tovább növelve a szkeptikusok táborát. Ebben a rövid leírásban a működésről lesz szó, melyek nem kötődnek az egyes meditációs módszerekhez. Lényegében mindegy melyiket alkalmazzuk, ha értjük a működési mechanizmusokat, bármely technika alkalmas lehet.
Egy idegen szó megtanuláshoz például ismétlő megerősítésekre van szükség ahhoz, hogy biztosan emlékezzünk a szó jelentésére. Átlagosan ez 8-12 ismétléssel érhető el. Valljuk be elég fárasztó módja a tanulásnak. Ráadásul nem is túl hatékony, mert csak rövid távra rögzül az információ. A későbbiek során még további megerősítések, gyakorlás is kell a hosszú távú emlékezéshez. Itt meg kell említenem egy a szociálpszichológiában ismert fogalmat, a hozzáférhetőségi heurisztikát is, mely a meghatározás szerint megadja, egy tárolt információ előhívásához szükséges időt. Ha sokáig gondolkodunk egy szó jelentésén, akkor alacsony szintű a hozzáférési heurisztikánk az adott információval kapcsolatban. Ha egyből tudjuk a jelentést, akkor magas szintű a hozzáférési heurisztikánk. Egy idegen nyelvnél például nagyon lényeges a megtanult szókincs milyen gyorsan elérhető, hiszen ha gondolkodnunk kell az előforduló szavakon, gyakorlatilag nem áll össze jelentéstartalom, azaz nem értjük a szöveget hiába hatalmas a szókincsünk.
Hagyományos ismétléses megerősítésen alapuló tanulás tehát nagyon fárasztó, nem hatékony és még természetellenes is az agy számára, ezért tiltakozik ellene. Miért olyan természetellenes? Mert nem minden információ hiteles. A természet csodálatos! Agyunkban van funkció arra, hogy csak úgy mindenféle információt ne fogadjon el. Tudatos szinten csak akkor fogad el, tanul meg valamit, ha számos megerősítésben részesül, a megtanulni kívánt adat. Ekkor az agy relatív gyakoriságot alkalmaz. Például, ha 100 esetből 98-szor azt halljuk, hogy az alma piros, akkor megtanulhatjuk, hogy az alma piros. Igen ám, de van 1 zöld és egy sárga alma is. Tehát nem minden alma piros. Vagyis relatív gyakorisági megközelítéssel még azt is megtanulhatjuk egyben, hogy az alma, csak általában piros, de nem mindig. Ezután, ha látunk egy zöld almát, még nem kell az agynak rövidre zárnia, csak azért mert nem piros az alma. E kettős haszon, az információ hitelessége és az információ tökéletlenségének mértéke (hívhatjuk hibatűrésnek is) elég ok arra, hogy agy csak úgy ne vegyen mindent készpénznek. Az agy nem naiv. Ha nem így lenne, nagy bajban lennénk! Nem tudnánk hétköznapi dolgokat sem végrehajtani a hétköznapok során, hiszen a legkisebb eltérés is galibát okozhatna. Gondoljunk csak az autizmusra.
Tehát ha csökkentjük a tanulás során, az ismétlések számát szembe megyünk a saját természetes túlélési stratégiánkkal? Tudatosan igen, hiszen nem hihetünk el mindent azonnal és tudni kell a kivételeket is kezelni valahogy. Ha egyetlen ismétléssel is befogad az agy, egy információt, akkor könnyen lehet, hogy félrevezeti saját magát. Ennek olyan nagy a valószínűsége, hogy a tudatos agyműködés ezt nem is engedi meg. Tehát ismételgetnünk kell! Szomorú, de ez a helyzet. Sőt, nem elég csak rövid ideig sokszor ismételgetnünk, hosszabb távon is szükség van megerősítésre nagyobb időközönként, ahhoz hogy memóriánkban valami tényként rögzüljön. Ezzel időt kapunk arra, hogy megerősítse az agy a tényszerűséget a memória számára hosszú távon is, hiszen minél több megerősítést, minél hosszabb ideig kapunk, annál valószínűbb a valósághoz való közelítés. Ezt az agyi funkciót nevezzük relatív gyakorisági gátnak. Lehetővé teszi, hogy gyakorlatban csak értékes, használható adatokat tároljon a memóriánk.
Igen ám, de mi mégis azt szeretnénk, hogy gyorsabban tanuljunk meg egy idegen szót. Mert tudjuk, hogy egy akadémiai szótár, csak nem hazudik? Megjegyzem, azért fogadhatjuk ezt el, mert mások (a szótár szerkesztői) már nagy gonddal ellenőrizték az információ hiteleségét. Szerencsére a relatív gyakorisági gát csak az éber tudatállapotban működik. Méghozzá azért, mert ilyenkor gyűjtjük be az adatokat. Látunk, hallunk, … stb. Meditáció alkalmával pont az a leglényegesebb pont, amelyben minden módszer, technika, sőt még a vallási iskolák is megegyeznek, hogy a külvilág, zavaró ingereit, ki kell zárnunk. Ha nem tesszük meg, nem tudunk mély tudatállapotba kerülni. Miért is? Emlékezzünk csak, éber tudatállapotban ingerek érkeznek, melyekről el kell dönteni, mennyire valóságos. Ha nem vagyunk éber tudatállapotban, például meditálunk, akkor nincs szükség relatív gyakorisági gátra, hiszen úgy jutottunk ebbe az állapotba, hogy megszüntettük azokat a tényezőket, amihez szükséges lenne. Jó hír, azok számára, akik nem szeretnek magolni, ebben a tudatállapotban automatikusan kikapcsol a gát, mely megakadályozná az azonnali memorizálást. Vagyis lehetséges 1-szeri ismétléses tanulás meditatív állapotban. Arra kell csak ügyelnünk, miután kizártuk a külvilági ingereket, a meditációs szint eléréséhez, úgy kapcsoljunk a folyamatba mégis némi külső ingert, hogy az ne zökkentsen ki az elért tudatszintről. Ha ezt sikerül megtenni, akkor gyakorlatilag tölcsérrel tölthetjük az agyunkba a tudományt. Ám vigyázzunk! Éber állapotban ellenőrizzük alaposan, mit töltünk a saját agyunkba.
Az e fajta meditációs tanulásnak a hatékonysága abban is megmutatkozik, hogy nem csak az ismétlések számának csökkenése figyelhető meg, hanem rendkívül gyorsan is lehet az információkat így átvenni. De erről egy következő cikkben írok majd.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

A meditáció nem imádság

A meditáló elme csöndes. Ez nem olyan csend, amilyet a gondolkodás elképzel; nem a békés ...

Hozzászólás