LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az első világháború után újjáalakult lengyel állam számára a versailles-i békeszerződés oly módon biztosított kijáratot a Keleti-tengerre, hogy a Visztula folyó torkolatánál fekvő, németek lakta Danzigot (Gdaiísk) a Népszövetség felügyelete alatt „szabad várossá” nyilvánította, amely a lengyel vámterülethez tartozott, külállamokkal szemben Lengyelország képviselte és szabad kikötővel is rendelkezett. A lengyel állam és Danzig összeköttetését egy kb. hétezer négyzetkilométernyi, egymillió lakossal rendelkező folyosó biztosította. Ez Kelet-Poroszországot elvágta Németország többi részétől, tehát csak lengyel felségterületen át vagy tengeri úton volt megközelíthető. Már röviddel München után, 1938 október végén, német vezető politikusok azt követelték, hogy Lengyelország mondjon le danzigi jogairól, járuljon hozzá területen kívüli autóút és vasútvonal építéséhez a lengyel korridoron keresztül. Ezeket a követeléseket a lengyel vezetők elutasították. 1939 március végén azonban Chamberlain bejelentette az angol képviselőházban: amennyiben Lengyelország függetlenségét bármely állam veszélyezteti, Anglia és Franciaország minden eszközzel támogatja a lengyel kormányt, ha az ellenáll a fenyegetésnek. Az angol és a francia kormány az eddigi tartózkodást és óvatosságot félretéve, most szinte kapkodva nyitotta ki a garancia védőernyőjét Románia és Görögország fölé is. A kezdeményező minden esetben Nagy-Britannia volt, amely lényegében átvette a közös angol-francia politika irányítását. 1939 eleje óta a brit politikai és katonai vezetés már számolt egy új háború lehetőségével. Kimunkálták a birodalmi stratégiai koncepciót, amely Fordulat a brit szerint mindenképpen biztosítani kell az Atlanti-óceánon át vezető útvonalakat az Egyesült Államok és a Brit Nemzetközösség országai, valamint a gyarmatok felé.
