Kezdőlap / Plasztika / Mellnagyobbítás komplikációval

Mellnagyobbítás komplikációval

Egy sajnálatos történetet mesélnék el egy félresikerült mellnagyobbítással kapcsolatosan, ami velem történt.
Kezdeném az elején, amikor még kislány voltam! Szóval 21 évesen a genetikámnak és a sok edzésnek köszönhetően viszonylag jó alakkal rendelkeztem, a mellemet kivéve, amit sajnos nem tudtam, úgy formálni, ahogy szeretném. Engem személy szerint iszonyúan zavart, hogy még a legkisebb kosarú melltartó is nagy volt rám, ráadásul férfiak között dolgoztam, akik nem kíméltek és folyamatosan megjegyzésekkel illettek emiatt. Első sorban magam miatt, úgy döntöttem, hogy elmegyek egy plasztikai sebészhez és felmérem a lehetőségeket a mellnagyobbítás terén. Ez meg is történt, egy igen segítőkész szimpatikus plasztikai sebésznél voltam –akit egy ismerősöm ajánlott-, akivel mindent átbeszéltünk. A konzultáció után eldöntöttem, hogy szeretném megcsináltatni a műtétet. Az orvossal kiválasztottuk a megfelelő implantátumot és a testalkatomhoz illő, nem feltűnően nagy méretet. Megcsináltattam a szükséges vizsgálatokat és megtörtént a műtét. Az eredménnyel elégedett voltam, azt leszámítva, hogy én iszonyúan szenvedtem a fájdalomtól. Állítólag vastag volt a mellizmom, ami alá betették az implantátumot, ezért gyógyult lassan és fájdalmasan. A szilikont hónaljból tették be, ahol a seb lassan gyógyult, többször behúzódott, ezért fel kellett vágni és újra varrni, de ezek a dolgok elviselhetőek voltak, mert végre nőnek éreztem magam!

Szóval a kellemetlenségeket leszámítva sikeres volt a műtét, éltem boldogan az új melleimmel. Továbbra is sokat sportoltam, de ebben nem akadályozott az implantátum, sőt, teljesen megszoktam. A műtét olyan jól sikerült, hogy szinte senki nem tudta megmondani, hogy a melleim nem valódiak!

Eltelt négy év, amikor is az egyik nap a jobb mellem elkezdett fájni és pár nap alatt majdnem a duplájára dagadt. Elmentem a műtétet végző orvoshoz, aki azt javasolta, hogy azonnal vegyük ki az implantátumot, amit másnap meg is tett. A műtét után elmondta, hogy gyulladásban volt a jobb mellem, tele volt váladékkal, de az implantátum sértetlen volt, nem szivárgott. Elmondta továbbá, hogy mindenféle vizsgálatnak alávetik a szöveteket és majd értesít az eredményről. Mivel a gyulladás és a váladékozás nem múlt, azért egy drain csövet vezettek a mellembe, amin keresztül távozhatott a váladék és ezzel a csővel kb. két hétig éltem együtt. Az eredmények is megérkeztek, mely alapján sem bakteriális, sem vírusos fertőzésem nem volt, a rákot is kizárták. A gyulladás kb. 1 hónap múlva gyógyult meg, ekkor döntenem kellett, hogy visszategyenek e a mellemben egy újabb implantátumot, vagy vegyék ki a másikat is. Nem volt egyszerű a döntés, de mivel igazából nem tudták megmondani négy év után, mi okozhatta ezt a gyulladást, úgy döntöttem nem kockáztatom meg, hogy ez újra megtörténjen, ezért úgy döntöttem, hogy megszabadulok a szilikontól.
A műtét után kb. fél évig nem voltam hajlandó tükörbe nézni, nehéz volt feldolgozni a dolgot. Ráadásul, a hónaljból betett implantátumot a mell alatti metszéssel távolították el, tehát a mellnagyobbításom végeredménye, kicsi mellek és négy vágás lett ! Mivel a helyzeten nem tudtam változtatni, így lassan feldolgoztam a dolgot és megtanultam elfogadni magamat így, ahogy vagyok.

Mi volt a tanulság az esetemből? Szerintem semmi….! Nem bántam meg a műtétet, élveztem a négy évet, amíg szépek voltak a melleim. Aki mellmegnagyobbításon gondolkodik vegye számításba a kockázatokat és ennek tudatában döntsön, de nem beszélnék le senkit róla!!

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Visszér betegség

Visszér ma már népbetegség. Az ülőmunka, állómunka, mozgásszegény életmód a túlsúly, a fogamzásgátló tabletta szedése …

Hozzászólás