LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A közönséges mókusmajmot nevezik röviden mókusmajomnak. Korábban emlegették halálfejes majomként is, de ez az elnevezés már nemigen használatos. Dél-Amerika sűrű erdeiben és trópusi esőerdeiben él (Guyana, Suriname, Francia Guiana, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Venezuela területén).
A mókusmajom (Saimiri sciureus) hossza 32 cm körüli, farka valamivel hosszabb, kb. 41 cm, amit egyensúlyozásra használ, kapaszkodásra azonban nem. A hím nehezebb a nősténynél (75o g, míg amaz 5oo g). Szőre rövid, szürke vagy olívzöldes árnyalatú, élénk sárga lábait kivéve. Homlokán és pofácskáján fekete foltot visel, szeme körül fehér.
Nappal aktív, ideje nagy részét ágról ágra ugrálva tölti, gyümölcsök, virágok, rovarok után kutatva. Kiválóan mászik és ugrik, nagy távolságokat képes megtenni az erdőben. Csak elvétve mászik le a földre.
A mókusmajom társas kapcsolatai igen összetettek. Nagy csoportokban él, amely kisebb, különböző nemű csoportokra oszlik (hímek, anya-kölykök, fiatalok). Az egyes nőstények közötti kapcsolat is speciális lehet. 2o-25-től akár 2oo tagú csoportok is létrejöhetnek. Éjjel mind együtt alszanak, majd a nagy csapat feloszlik, és mennek élelmet keresni. Változatos hangokon kommunikálnak, például csicsergésszerűen tartják a kapcsolatot táplákozás közben.
Vemhessége 15o-17o napig tart, az anya egy utódot szül, 5-1o hétig a hátán hordozza a kicsit, aki ezután lassan teljesen függetlenné válik tőle. A nőstény két éves kora körül lesz ivarérett, a hím 4 évesen. Fogságban elél 2o évig.
A mókusmajom sajátos szokása, hogy élelemmel keni be a farkát, ami arra szolgálhat, hogy a közeli barátok felismerjék egymást a szag alapján.
