A büszkeségéből megalázott nemzetet rövidesen súlyos gazdasági krízis is sújtotta. A weimari kormány a források növelésére hihetetlen mennyiségben bocsájtotta ki a fedezet nélküli bankjegyeket, így 1923-ra a márka jelentősen veszített az értékéből a dollárhoz képest. Ezt követte Németország ipari központjának, a ruhr-vidéknek francia katonai megszállása, arra hivatkozva, hogy a weimari köztársaság elmulasztotta a franciáknak megállapított jóvátétel szállítását. Az eseményekre a munkások sztrájkot hirdettek, és szabotázsokat szerveztek a hadsereg támogatásával. A francia hadsereg beavatkozása eredménytelennek bizonyult, a letartóztatások, és deportálások ellenére a dolgozók nem vették fel a munkát, és nem voltak hajlandóak csakis német főnöknek dolgozni. A német valuta felgyorsuló inflációjával semmivé váltak az egyre jobban nyomorgó közép, és munkásosztály megtakarításai, befektetései. A növekvő kétségbeesés ellenére a kormány nem tett semmit, a gazdasági zuhanás megállítására, azt remélve, hogy a válságra hivatkozva semmissé nyilváníthatják a közadósságokat, és a jóvátétel fizetését. Ezzel viszont a köztársasági rendszerből kiábrándult személyek tábora is ugrásszerűen gyarapodott, akik egyébként sem tudták megbocsájtani a nemzet megalázásával felérő versaillesi békediktátum elfogadását. 1923 szeptemberében a bajor kormány nyíltan szembefordult a weimari rendszerrel, és rendkívüli állapotot hirdetett. A bizonytalan légkörben kiváló lehetőséget látott egy feltörekvő vezető, akit Hitlernek neveztek, hogy vezetése alatt egyesítse ezeket a hazafias erőket, és általuk magához ragadja a hatalmat .A november 8-án végrehajtott müncheni „sörpuccs” azonban kudarcot vallott, és Hitlert bebörtönözték.
Címkék1920 belpolitikai válság második világháború németország
Ezt mindenképpen olvasd el!
Tenochtitlán kettős piramisa
Az aztékok fővárosának, Tenochtitlán varosának története körülbelül 10 000 évre nyúlik vissza, amikor a Mexikói-öböl …