A tetők fedésére szerves (nád, zsúp, fagyapot lemez) vagy szervetlen anyagokat (cserép, pala, hullámpala) széles körben használnak. A szerves anyagok nem a legmegfelelőbbek, mert a nedvesség hatására penészedés indul meg, így nem időtállóak, tönkremennek. A padozat szerepe a régebbi istállókban kevésbé volt meghatározó tényező az állattartásban, mert rendszeres almozás esetén …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istálló tetőszerkezete
Az istálló tetőszerkezete két részből áll: az egyik a födém, amely a hőszigetelést és a teherhordást, a másik a tetőhéjazat, amely a csapadékvédelmet biztosítja. E két elem gyakran egybeépített, ún. tetőfödém, amely különböző szerkezeti elemekből és rétegekből tevődik össze, és együttesen oldja meg az előzőekben említett funkciókat. A födém hőszigetelése …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istállók
A lábazatfal szigetelése fölött áll a felmenőfal, amelynek fontos szerepe az istálló légterében a megfelelő hő- és páraforgalom fenntartása. Megfelelőek azok a felmenőfalak, amelyek jó hőszigeteléssel és megfelelő hőkapacitással rendelkeznek, rajtuk keresztül páralecsapódás nélkül érvényesül a páradiffúzió, és a rágcsálók nem tudják megrongálni. A nyílászáró szerkezetek közül az ajtók szerepe …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istálló építési szerkezete
A hagyományos térelhatároló szerkezetek (kő, tégla, beton, vályog) nagy hőtároló képességgel rendelkeznek, így a környezeti hőmérsékletváltozásait periodikus késéssel és értékben elmaradva közvetítik a belső tér felé. A hőfok-kiegyenlítődés annál később jön létre, minél nagyobb a határoló szerkezet tömege, illetve sűrűsége. A hőkésleltetés kedvező az istálló mikroklímájára. Az ún. könnyűszerkezetek esetén …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istállók építése
A tömbösített, a félig tömbösített vagy az ún. pavilon rendszerű épülettípusok előnyökkel és hátrányokkal egyaránt rendelkeznek, így nincs „általában jó épület” (Kovács, 1990). A választást mindig meghatározza az állat faja, a termelés célja és a termelés gazdaságossága. Az állattartó telepek vízellátása, az itatóvíz minősége és mennyisége, fertőzésmentessége rendkívül fontos, alapvető …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A telep helyének kijelölése
A domborzati viszonyok figyelembevétele szintén fontos higiéniai szempont, ezért állattartó telepet völgyekbe, mélyen fekvő területekre, nedves, hideg környezetbe nem szabad telepíteni, mert az ilyen környezet hajlamosít a légzőszervi betegségek előfordulására. A csapadékvíz könnyebb kezelhetősége érdekében ajánlatos 15%-nál enyhébb lejtésű területen létesíteni a telepeket; délkeleti vagy délnyugati fekvésű domboldalon érvényesül a …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A gazdaságos termelés
A szakosított telepekre jellemző, hogy a termelés céljára adott anyagcsere-típusú állatokat helyeznek el, a működés során szakosodott munkafolyamatokat irányítanak az ott dolgozó, szintén szakosodott emberek. A gazdaságos termelésben az alkalmazott technológiák harmonikusan szolgálják ki az állományt, a zárt rendszerű termelésben egyre növekszik az állatok élettani igénye, ezeket – a gazdaságosság …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A vízfelvétel
Az ún. artézi vizek mélyebb fúrással érhetők el, általában több vízzáró réteget kell ehhez áttörni. Az előzőekben említett felszíni talajvízhez képest sokkal jobb minőségű víz, zárt rendszerű, kevésbé szennyeződik és kevésbé függ a terület csapadékviszonyaitól. A szervezet vízszükségletét legnagyobb részben az ivóvíz fedezi. A takarmányban lévő vegetációs víz, valamint az …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A felülről hulló csapadék
A szervezetben lévő víz élettani szerepe a keringésben, az anyagcserében, a hőszabályozásban, az emésztési folyamatokban stb. nélkülözhetetlen. Az állat korától függően a szervezetben 50-70% víz található, ennek mintegy kétharmada a sejteken belül (intracellulárisan), további hányada pedig a sejteken kívül (extracellulárisan) helyeződik el. A 10% körüli vízveszteség már kiszáradást (exszikkózist) okoz, …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A víz (hidroszféra)
A talaj mikroorganizmusainak antibiotikus anyagcseretermékei, különféle bakteriofágok, elpusztítják azoknak a kórokozóknak a jelentős részét, amelyek képesek emberek vagy állatok megbetegítésére. Egyes fertőző ágensek azonban ennek ellenére megtartják élet- és fertőzőképességüket a talajban. Ilyen mikroba p. a lépfene (B. anthracis), a rosszindulatú vizenyő (clostridiumok), a tetenusz (C. tetani), a botulizmus (C. …
Érdekel a cikk folytatása? »