Kezdőlap / Tudomány / Rák-köd

Rák-köd

A Szung dinasztia uralkodása idején, 1054 nyarán a kínai csillagászok feljegyezték, hogy a mai Bika csillagképben egy csillag hírtelen olyan fényes lett, mint a telihold. Vörös-fehér “vendégcsillagként” írták le, és két éven keresztül tudták megfigyelni, mire lassan elhalványodott. Feljegyzéseik szerint több mint három hétig még a nappali égen is látható volt. Nos, a kínai csillagászok szupernóvát figyeltek meg, a kataklizmatikus robbanás során széjjelrepülő anyag finom szálai alkotják ma a Rák-ködöt. Ez a köd a legelső objektum, és egyben az egyetlen szupernóva maradvány Charles Messier híres katalógusában. A köd binokulárral és kis távcsővel könnyen megfigyelhető. Átmérője mintegy 10 fényév, fényessége pedig 8 és 9 magnitúdó közötti. Az eredeti csillag maradványa gyorsan forgó neutroncsillaggá, úgynevezett pulzárrá fejlődött, amelyik másodpercenként vagy 30-szor fordul körbe a tengelye körül. A PSR 0531+21 számon katalogizált pulzár intenzitásváltozása az optikai, a rádió-, a röntgen-, és a gammatartományban egyaránt megfigyelhető, amikor a tengely körüli forgása következtében a kibocsátott sugárnyaláb néha pontosan a Föld felé irányul. A pulzálását 1967-ben fedezték fel, de erős rádió- és röntgenforrásként már korábban is ismerték. Ez volt az első optikailag azonosított pulzár, fényessége 16 magnitúdó. A csillag átmérője mintegy 10 km, ám tömege nagyobb mint a Napé. Energia kibocsátása 750 000-szer haladja meg a Napét. Forgása naponta 36,4 nanoszekundummal lassul, tehát 75 000 év alatt mostani tengelyforgási ideje körülbelül 1 másodpercre nő. A forgási energia csökken, és az így felszabaduló energia a neutroncsillagot körülvevő Rák-köd fűtésére fordítódik.
Ez a legkönnyebben megfigyelhető szupernóva-maradvány, a csillagászok alaposan tanulmányozzák. A részletes megfigyelések szerint a köd középső részén belül lévő anyag mindössze néhány hetes időskálájú változásokat mutat. Megfigyelték, hogy a pulzárból a fénysebesség felével száguldó, egyenként egy fényév átmérőjű, füstpamacsra emlékeztető csomók repülnek ki. Ezeket a pulzár által keltett egyenlítői szél kelti. A csomók kifényesednek, majd elhalványodnak, ahogy távolodnak a pulzártól, majd kitágulva beleolvadnak a köd fő tömegébe. A középső rész legdinamikusabb alakzata az a pont, ahol a pulzárból kiinduló egyik poláris gázkilövellés belerohan a környező, korábban kidobott anyagba, és ott lökéshullámot kelt. Ennek a képződménynek az alakja és a helye megfigyelések szerint nagyon gyors változásokat mutat.

Ezt mindenképpen olvasd el!

A kullancsról

A kullancsnak szerte a világon közel 800 faját ismerjük. Kis hazánkban eddig 42 féle fordult …

Hozzászólás