A gyermekotthonban élő csecsemők között vannak olyan retardált esetek, amelyek kiemelkedőek. A csecsemők itt többnyire tökéletes fizikai gondozásban részesülnek, de pszichológiailag általában keveset törődnek velük. A csecsemőnek szüksége van arra, hogy játsszanak vele, beszéljenek hozzá, hogy normális emberi környezettel érintkezzen. A múltban számos olyan árvaház volt, ahol a csecsemőket jól táplálták, tisztán, higiénikus körülmények között tartották, egyébként viszont bepólyázva feküdtek, a kiságy oldalait lepedők takarták. (Remélhetőleg ma már nincs ilyen, bár lehet, hogy ez a remény megalapozatlan.) A csecsemők így csak a mennyezetet bámulhatták, és a többiek sírását hallották. Ezenfelül semmi nem történt velük, kivéve, ha időnként felbukkant egy nővér. Ez nemigen nevezhető ingerdús környezetnek. Ezek a csecsemők súlyosan elmaradnak a mozgásfejlődésben, előfordulhat, hogy hároméves korukra sem tanulnak meg járni (R. Spitz; W. Dennis). W. Goldfarb kimutatta, hogy ilyen esetekben az értelmi elmaradás is súlyos. Két árvaházban végzett vizsgálatokat és kimutatta, hogy az ott töltött három év – nagyjából a hathónapos és a három év hat hónapos kor között – átlagosan 72-es intelligenciahányadost eredményezett a gyermekeknél. Ugyanakkor egy hasonló, de nevelőszülőkhöz (vagyis normális emberi környezetbe) kihelyezett árvacsoport átlagos intelligenciahányadosa 95 volt. A tesztfelvételeket tízéves korban vagy kés8bb végezték, és ez a tény világosan szemlélteti, hogy a korai pszichológiai depriváció (megvonás) hatása tartós. 12-15 éves életkor után az lQ alig változik.
Címkékelmebetegség motiváció pszichológia pszichózis szkizofrénia tanulás tudat viselkedés
Ezt mindenképpen olvasd el!
A fóbiák és a félelmek fajtái
A fóbiáknak négy nagyobb csoportját különböztetjük meg. Az állatfóbiák közé tartozik például a félelem a …