Rovinj, a halászfaluból lett turistaparadicsom

Rovinj egykor a Velencei Köztársaság uralma alatt álló kis halászfalu volt, ahol nemcsak hajósok, tengerjárók, hanem kalózok is megfordultak. Amikor Velencében járunk és megállunk a csipkézett Dózse-Palota épülete előtt: jusson eszünkbe, hogy ennek köveit is Rovinjból szállították ide.
Az óvárost kacskaringós, szűk sikátorok alkotják, 7 kapun keresztül lehet megközelíteni. Kapuját és az óratornyot még ma is Velence címere, a szárnyas oroszlán díszíti. A magas házak között, a keskeny utcákon sétálva otthonosan érezhetjük magukat, hiszen itt gyakori, hogy még a mosott ruha is kint, a jó levegőn szárad. A hangulatos, ódon házak a Monte Rosso dombra kúsznak fel. Felettük trónol az 1700-as évek közepén épült Szent Eufémia templom, mely az Isztriai félsziget legnagyobb barokk temploma, a félsziget közepén, egy dombtetőn emelkedik, messziről láthatóan az utazóknak.
Turistacsalogató lehet, hogy a szent tiszteletére minden ősszel ünnepségsorozatot rendeznek itt: képzőművészeti kiállításokat, a komolyzenét kedvelőknek pedig hangversenysorozatokat.
Az itt élők többsége a vendégturizmusból él, a kikötőben kishajókon árulják a kagylókat, csigákat, rákokat. A kulináris élvezeteknek bőven lehet Rovinjban hódolni: ehetünk még különféle kagylókat, lepény-és tintahalat, szardíniát, valamint a nemzeti eledelnek számító csevapcsicsát és pljeskavicát is. Savanyúságként pedig a nyers hagymával kevert paprikamártást, az ajvárt. S ha mindezek után úgy érezzük, még mindig maradt erőnk a látványvilág felfedezésére, bátran megtehetjük a Rovinjból induló számtalan hajókirándulás valamelyikén.