Nagy múltú svájci fajta. Vélemények szerint egyiptomi vadászkutyák leszármazottja. Az első fajtaleírás 1882-ből származik, de a ma is érvényes standard 1933-ból való. Közepes termetű, kissé nyújtott testű kutya. Fülei hosszúak, ráncosak, lelógóak. Törzse izmos. Kiváló szimatú hajtókutya, még a vaddisznótól sem riad vissza, bátran megtámadja. A vadászok kedvelt fajtája. Leginkább nyúl és őzvadászatokon használják őket. Szőrzete rövid, sima. Színe fehér, narancssárga vagy sárga foltokkal. Testtömege 18-21 kg. 5-9 kölyköt hoz a világra. Várható élettartama általában 10-14 év. Nagyon értelmesek, könnyen taníthatók és igen élénkek. Gazdájuk bármikor számíthat rá. Ma már családbarátként is tartják mint házi kedvenc. A svájci kopó marmagassága 47-59 cm, a rövidlábúé 33-41 cm. Erőteljes, nyugodt természetű erőteljes hanggal rendelkező kutya. Igénylik a rendszeres fogmosást és a napi többszöri törődést, tanítást. Négyféle színváltozatban található meg: fehér és narancssárga, tricolor, fekete-cser és kék jelölve. Nagyon ragaszkodnak a tulajdonosukhoz, a gazdihoz. Feladata az, hogy felkutassa az éjszakai vadakat, majd a vadat hangos csaholással hajtsa a vadász felé. Ilyenkor megkövetelik tőle az önállóságot és az irányíthatóságot is. A rövid lábúakat tekintjük ma a másik önálló fajtának. Úgy figyel a gazdájára, hogy az ember úgy érzi, megérti a beszédet is. Temperamentumos, és szenvedélyes vadászkutyák. A lakásban is kellemes társa lehet az embernek, hamar be tud illeszkedni abba a környezetbe, ahol sokat foglalkoznak vele.