Tüdőasztma

Az asztma már évezredekkel ezelőtt ismert betegség volt: a kínai és a perzsa orvostudomány is foglalkozott vele. Az utóbbi évtizedekben gyökeres változáson esett keresztül a kórkép meghatározása. Korábban rohamokban fellépő, hörgőizomgörccsel járó allergiás betegségnek tartották, mely váltakozott a néha magáról, de többnyire a gyógyszerek hatására kialakuló tünetmentes időszakokkal. Jó pár évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy az asztmás betegek nagy részének fokozott hörgőreaktivitása van, ami azt jelenti, hogy bármely kémiai inger – vírusfertőzés, parfümillat, kéndioxidgáz – kiválthat hörgőizomgörcsöt, nem szükséges hozzá a beteg allergénje. A különböző szövettani, biológiai vizsgálatok azt állapították meg, hogy az asztma – a már ismertetett meghatározásokon kívül – krónikus gyulladásnak is felfogható.
Az asztma kialakulásában nagy szerepe lehet a vírusfertőzéseknek. Ilyenkor a nyálkahártya-károsodás miatt a hörgő és az orrnyálkahártya felszíne nyitottá válik a külvilág felé, s így könnyebben érzékenyítődhet a beteg. Némely vírus megváltoztathatja a szervezet immunválaszát. Egy másik feltevés szerint a betegség létrejöttében a levegőszennyeződés is közrejátszik: a savszerű anyagok belélegzésekor tartósan károsodik a nyálkahártya. Ezt az elképzelést támasztja alá az a felmérés, mely szerint a városi lakosság körében sokkal gyakoribb ez a betegség, mint a falusiaknál. A dohányzás az egyik legfontosabb károsító tényező!
Az asztma gyermek- és felnőttkorban egyaránt kialakulhat. A felnőttkori asztma oka és lefolyása bizonyos mértékben eltérhet a gyermekkoriétól, azonban sok közös vonásuk is van.
Gyermekkorban a típusos asztma általában hároméves kor után jelentkezik. Korábban is kialakulhat ilyenkor még nehéz megkülönböztetni a fulladással, zihálással, sípolással járó hörghuruttól.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az anafilaxia (rovrcsípésallergia)

Az anafilaxia általában a klasszikus allergiás reakció jele. A rovarcsípésnél elsődleges hiba – a rossz …

Hozzászólás