LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A két nem biológiai elkülönülése és az ezzel kapcsolatos eltérő fizikai adottságok az emberi fajban is – különösen a régebbi korokban – meghatározták a feladatok megosztását. Míg a férfiakra elsősorban a társadalmi termelés, a produkció, addig a nőkre az utódvállalás és -gondozás, tehát a reprodukció hárult. Ez utóbbinak az emberré válás során és ezt követően hangsúlyozott jelentősége volt. Az emberi újszülött ugyanis – szemben a főemlősök többségével – még éretlen a születéskor, ezért hosszas és gondos védelemre, ápolásra és táplálásra van szüksége. Az újszülött éretlenségének oka egyrészt fajunk specifikumára: a szellemi adottságok magas fokára, másrészt a két lábra állásra vezethető vissza. Az ember különleges szellemi adottságai az új agyi régiók (területek) kialakulásának köszönhetőek. Ezek viszont jelentősen növelték az agy, így a fej egészének térfogatát. Mindez már a születéskor is éreztetné hatását és nehezítené a szülést. Ráadásul az ember két lábra állása kedvezőtlenül befolyásolta a nők medencéjét, mivel relatív téraránytalanságot idézett elő a méhen belül fejlődő, de főleg a megszülető magzat számára. A nagy fejű emberi faj újszülöttje a csökkenő méretű szülőcsatornájú nőtől csakis két feltétel mellett jöhet a világra viszonylag veszélytelenül. Egyfelől a terhesség tartama testi adottságainkhoz képest megrövidült, és ivadékaink korán, éretlenül születnek. Másfelől az agy fejlődésének és növekedésének döntő része már a születés után történik a negyedik életévig. Ezért a csecsemő magas szintű és hosszas gondoskodást igényel a születést követően.
