LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Gyakran szinonimaként használjuk a„nagy tehetséget” és a„kiváló képességet”. Sokan viszont a„tehetséges” jelzőt kizárólag azokra az emberekre alkalmazzák, akik intellektuális területen mutatnak kiválóságot, miközben a„képesség” kifejezést csak akkor alkalmazzák, ha valaki a művészetekben, sportban, zenében vagy más hasonló területen mutat fel rendkívüli képességeket. A két kifejezés ilyeténképpen való elkülönítését igen sokan bírálják.
Pedagógusok és kutatók is vannak, akik a két kifejezés között alapvető különbséget tesznek, azt hangsúlyozzák, hogy a nagy tehetség olyan rendkívüli adottság, amely egyidejűleg több területen is (mint a nyelv, matematika, természettudományok) megmutatkozik. A képesség kifejezést pedig akkor tekintik helyénvalónak, ha valaki csak egy területen kiváló (pl. matematika).
A pedagógusok és kutatók egy kisebb csoportja a nagy tehetségű és kiváló képességű közötti különbséget abban látja, hogy milyen az intelligencia – vagy a teljesítménytesztek eredménye. Szerintünk mindenki nagy tehetségű, aki a felső 10%-os intelligenciaövezetbe tartozik, és jó képességű, aki ennél valamivel gyengébben teljesít.
Úgy látjuk, hogy nincs egyetértés a két kifejezés jelentését és alkalmazását illetően. A nemzetközi irodalom azt ajánlja, hogy szinonimaként használjuk a jó képesség, nagy tehetség, tehetség kifejezéseket.
A közelmúltban volt egy konferencia, amely a tehetség-gondozással, ezen belül pedig a tehetséges csecsemők gondozásával foglalkozott. A jelenlevők közül sokan kétségbe vonták, hogy beszélhetünk-e egyáltalán nagy tehetségű csecsemőkről. Végül is tény, hogy a kisbaba nem tud beszélni, kifejezésformái az elégedettség és a szükségletek jelzéseire korlátozódnak, amik majd’ minden csecsemőnél ugyanolyanok. De sok tekintetben jelentősen különböznek egymástól, pl. aktivitásuk mértékében és a figyelmük megnyilvánulásaiban.
