A Tejútrendszer legtöbb csillaga kettős, vagy többes rendszer tagja – a Naphoz hasonló magányos csillagok sokkal ritkábbak. A legtágabb rendszerek tagjai évszázadok alatt járják körbe közös tömegközéppontjuk körüli pályáikat, míg a legszorosabb rendszerek keringési periódusa néhány óra, és a két csillag néha olyan közel van egymáshoz, hogy még egymás alakját …

A többszörös rendszerek azok a csillagcsoportok, ahol két vagy több csillagot kölcsönös gravitációjuk tart össze. A két csillagot tartalmazó rendszereket kettős csillagoknak nevezzük. Bár kevés csillag tűnik többesnek, a Tejútrendszer csillagainak több mint 60%-a ilyen rendszerekhez tartozhat. A kettőscsillagok egymástól mért távolsága változhat, egymás körüli keringési periódusuk néhány órától évmilliókig …

A Szung dinasztia uralkodása idején, 1054 nyarán a kínai csillagászok feljegyezték, hogy a mai Bika csillagképben egy csillag hírtelen olyan fényes lett, mint a telihold. Vörös-fehér „vendégcsillagként” írták le, és két éven keresztül tudták megfigyelni, mire lassan elhalványodott. Feljegyzéseik szerint több mint három hétig még a nappali égen is látható …

A neutroncsillag a II. típusú szupernóva-robbanás egyik mellékterméke. A robbanás során a csillag külső rétegei lelökődnek, és csak egy rendkívül sűrű, kompakt, csaknem kizárólag neutronokból, emellett csekély mennyiségű protonból és elektronból álló csillag marad vissza. A neutroncsillagok tömege 0,1 és 3 naptömeg között lehet. E határ fölött a csillag folytatja …

A csillagok fejlődésének végállomásaként különböző égitestek jöhetnek létre, amelyek a Tejútrendszer legfurcsább objektumai közé tartoznak. A csillag sorsát a tömegük szabja meg, a kisebb tömegű csillagok fehér törpévé, a nagyobbak fekete lyukká válnak, amelyekből még a fény sem tud kiszabadulni. A középutat a neutroncsillagok jelentik, ezek közé tartoznak a sebesen …

A Homokóra-köd meglepő és jellegzetes alakja láttán a csillagászok sokat vitáztak a kialakulásáról. Az egyik elképzelés szerint az öregedő, közepes tömegű csillag elkezdett vörös óriássá felfújódni, miközben a kiszabaduló gáz és por a csillag egyenlítőjét körülvevő övben gyűlt össze. Amikor a kidobott gáz mennyisége tovább nőtt, az öv összeszorította a …

A Csiga-köd a Naphoz legközelebbi planetáris köd, tényleges távolságát azonban nem ismerjük, mert különböző becslések 85 és 650 fényév közötti eredményeket adnak. Azért nevezik Csiga ködnek, mert a Földről nézve a csillag ledobott, külső gázrétegei olyannak látszanak, mintha egy spirált a hossztengelye mentén néznénk. Az ismert planetáris ködök közül az …

A V838 Monocerotis, amelyet 2002 január 6-án egy amatőr csillagász fedezett fel, az égbolt egyik legérdekesebb csillaga. Pontos természetét még nem teljesen rétjük, de a csillagászok úgy vélik, hogy a közelmúltban mutatott viselkedése szerint éppen elfejlődött a fősorozatról, és elindult a vörös óriás állapot felé. Jól lehet, ez az átalakulás …

A planetáris ködök a csillagok által ledobott, forró, világító burkok. Az objektumokat William Herschel 1785-ben nevezte el planetáris ködöknek, mert a 18. századi távcsövekben kicsiny, a bolygókra emlékeztető korongoknak látszottak. A világegyetem legmeghökkentőbb látványt nyújtó objektumai között szép számmal találunk planetáris ködöket, amelyekben a mágneses tér és a kettőscsillagok pálya …

Miután a héliumégés létrehozta a héliummagot, és annak hőmérséklete eléri a körülbelüli 100 millió fokot, akkor megindulhat a hélium atommagjainak szénné egyesülése. A két-három naptömegű csillagokban a hélium égése robbanásszerűen, az úgynevezett héliumvillanás eredményeképp indul el. Amikor a hidrogénégést követően a mag összeomlik, átmenetileg nyugvó, vagy elfajult állapotba kerül, mert …