LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A lelket hol levegőnek, hol tűznek, hol pedig a legparányibb atomok mozgásának tekintették. Szókratész nyomán Platón az, aki kialakítja az eszmeinek, mint az anyagi ellentétének, mint önálló lényegiségnek a fogalmát. Ily módon, azzal egyidejűleg, hogy Démokritosznál megfogalmazást nyer a pszichikumról szóló materialista tanítás, elnyeri klasszikus alakját az idealizmus irányzata is. Platón az idealista filozófia egész további fejlődése számára klasszikusként megmaradó formában fejti ki a lélekről szóló idealista elméletet. A lélek szerinte örök „idea”, a testtől elválasztott halhatatlan lényeg. Platón hajtja végre a lélek különböző részeinek világos elválasztását, amennyiben a lelken belül megkülönbözteti egymástól az ideák felé forduló racionális, az affektív-akaratlagos és a vágyakozó-érzéki alkotórészt. Az individuális lélek valamennyi képessége pedig nem más, mint az egyetemes világlélek képmása és kiáramlása. A pszichikus jelenségeket Platón két részre osztja: az intellektusra és az érzékek világára. Ezek a maguk részéről megint csak két osztályra bomlanak : az érzéki világ az érzetekre és az észleletekre, az intellektus pedig az „észre” és az „értelemre”. Az értelemmel összehasonlítva az ész magasabb rendű: az ész foglalkozik a tiszta eszmékkel, az ő módszere a dialektika, az értelem viszont például a matematikára s a benne szokásos formális gondolati eljárásokra jellemző. Platón az észt szélsőségesen általánosított, maximálisan elrendezett és tökéletes, maximálisan szép formában adott, élő lénynek tekinti. Az észt és az életet – ebben a szélsőséges általánosításban – általában nem különbözteti meg. A kozmoszban, mégpedig az ég szabályszerű és örök mozgásában testet öltő ész rendez el, s tart fenn minden létezőt. Platón törekvései arra irányultak, hogy teljes erővel aláhúzza az ész tisztaságát, világosan elhatárolja az észt mindattól, ami anyagi, dologszerű. Ezen alapul az észre mint a lélek egyik képességére vonatkozó elmélete is. Az ész nem merül ki a megítélésben, minthogy ez utóbbi diszkurzív, az ész viszont intuitív, s tárgyát nem a dolgok változása, hanem lényegük képezi.
