A tudományban és az életben egyaránt beleütközünk abba a különös jelenségbe, amelyet különböző szavakkal szoktak megnevezni : projekció, objektiváció, intenció (irányultság), kivetítés stb. Ez a jelenség állandóan foglalkoztatta a fiziológusokat, pszichológusokat és filozófusokat. De legvilágosabb meghatározását Marxnál találjuk: ,,…egy dolog fényhatása a látóidegre nem úgy jelentkezik, mint magának a látóidegnek a szubjektív ingere, hanem mint a szemen kívül levő dolognak tárgyi formája”.
E jelenség titokzatos volta abban rejlik, hogy ismeretelméleti és pszichológiai szempontból valami olyan van a szubjektum benső világán belül, ami rajta kívül létezik: a képmások meghatározott idő- és térbeli helyre való vonatkoztatásukban válnak tudatossá.
A képmást csak úgy tudjuk felfogni, ha annak tekintjük, amit visszatükröz, reprezentál. A tárgyról szóló gondolatnak a gondolat tárgyához való ezen viszonyán kívül nemcsak megérteni nem lehet e gondolat természetét, hanem az egyszerűen nem is létezik.
A fejünkben létező érzéki képeket mi úgy tudatosítjuk, mint rajtunk kívül létezőket. Az objektivációnak, az „átvitelnek” ez a képessége az állatvilág, s különösen az emberi társadalmi-történelmi gyakorlat hosszas fejlődésének eredményeként jött létre. A képmások kívülre való „átvitele” voltaképpen nem más, mint e képek azon helyre, környezetre, tárgyakra való vonatkoztatása, amelyek az agyban visszatükröződtek. Ezt igazolják – többek között – azok a megfigyelések is, amelyeket sikeres operáció következtében látásukat éppen visszanyert, vakon született embereken végeztek el. Ezek kezdetben a közvetlenül meglátott tárgyakra vonatkozó képzeleteiket térbelileg nem ott tudatosították, ahol az észlelt tárgyak valóban voltak, hanem egyenest a „szemben”. Csak a későbbiek során, a gyakorlat alapján tanulták meg a látásukat visszanyert emberek helyesen objektiválni képmásaikat.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Egészségre nevelés
Igen nagy az egészségügyi intézményekben uralkodó higiénés viszonyok járványügyi jelentősége. A kórházak, rendelőintézetek és az …