Hüllők

Jegyei: kígyószerűen nyújtott testű lábatlan gyíkféle, sima, fényes pikkelyek és rövid, a törzstől alig elkülönülő, tömpe orrban végződő fej jellemzik. Szemei kicsinyek, csukhatók, szivárványhártyája vörösessárga, szembogara pedig sötét. A farok hosszú, tompa végű, csak a gravid nősténynél határolható el könnyen a törzstől. A hátoldal a barna különböző árnyalatait öltheti, de …

Jegyei: nagyon változatos megjelenésű gyík, feje lapos, és teste is enyhén lapított, farka pedig hosszú, hegyes csúcsi részben végződik. Felülről alapszíne a szürke és a barna legkülönbözőbb árnyalatainak valamelyike, de olykor zöldes is lehet. A hímeknél a középső hátsáv lehet egyszínű vagy világos, elmosódott jegyek tarkíthatják, esetenként sötét foltcsík vagy …

Az Olasz faligyík életmódja: főként a talajon mozog, de sokat tartózkodik falakon vagy a hegyoldalba vágott utak sziklarézsűin is. Bár általában véve nem békés természetű faj, a legmegfelelőbb élőhelyeken – mint pl. a szeméttelepeken – gyakran nagy számban fordul elő. Az ilyen állatok a háztartási hulladék közt élnek, veszély esetén …

Jegyei: nagyra növő, erőteljes alkatú gyík, feje nyújtott, lapos, és farka is hosszú, elvékonyodó. A hát szürke, halványbarnás, olaj- vagy fényes zöld színű. Sok példány hátának közepén a tarkótól induló és a farok tövéig érő vékony, barna, feketén pettyes csík fut végig. Ezt oldalról világos és sötét foltok foghatják keretbe, …

Az ivadékok születéskori fej-törzs hossza csupán 25 mm; ivarérettségüket kb. 2 évesen érik el. A kaukázusi faligyík reggel 8-10 óra között bújik elő rejtekhelyéről, amely általában sziklarepedés vagy üreg. Kiadós napfürdőt vesz, majd egész nap tevékenykedik, és este 7 óra körül tér vissza búvóhelyére. E túlnyomórészt földön mozgó fajt elsősorban …

Jegyei: közepes méretű gyík, karcsú, enyhén lapított törzzsel, hosszúkás, lapos fejjel és hosszú farokkal. Alapszíne nagyon változó, a barna, a szürke és a zöld sokféle árnyalata lehet. A háton látható, rendszerint élénk foltozás a test oldalán sakktáblaszerű mintává sűrűsödik, amelyen világos és kék foltok lehetnek. A has fehéres, sárga, rózsa- …

Jellegzetességei: viszonylag karcsú gyík, lapos, enyhén nyújtott törzzsel, hosszú farokkal és apró, szemcsés hátpikkelyekkel. Színezete nagyon változékony. A hát alapszíne olajzöld, szürke, zöldes, bronzszínű vagy feketés lehet. A hát többnyire sötét középső sávját kicsiny fehéres, sárgás vagy világoszöld foltok díszíthetik, és világos sáv szegélyezheti, amely sokszor egészen a faroktájékig terjed. …

Életmódja: ahol az éghajlat lehetővé teszi, nagyon korán, gyakran már februárban elhagyja telelőhelyét. Areáljának északi részén, illetve a közép-európai magashegységekben ezzel szemben sokszor csak júniusban bújik elő. Reggelente, miután elhagyta éjjeli rejtekét, napsütötte helyre vonul, és bordáit szétterpesztve vár, míg a tűző nap testét 25-30 °C-ra hevíti. Ezt követően portyázni …

Jegyei: kis növésű gyík, törzse nyújtott, végtagjai rövidek, vaskos farka viszonylag rövid, hirtelen hegyesedik. A két nem felülről hasonló színezetet mutat. A hát világos- vagy sötétbarna alapon apró, rendszertelen vagy éppen szabályosan elrendezett, világos és sötét foltokkal tarkított, közepén vékony sötét csík vonul végig. Az állat oldala rendszerint sötétebb a …

A megadó póz a győztes hímben harapási gátlást vált ki, amely csak akkor oldódik fel, amikor a vesztes menekülni kezd: ilyenkor röviden üldözi, de rendszerint nem fogja meg. Ha ez mégis megtörténik valami miatt, akkor csúnyán összeharaphatják egymást. Amikor egy hím párzásra kész nősténnyel találkozik, azt lassan tipegve közelíti meg. …