Freud a tudattalant önálló pszichikus princípiumként ábrázolta, amely a maga életét éli az ember lelkében, és állandó harcot folytat a tudattal, a saját külön céljait követi, mindig csak fortélyoskodik, különböző cselfogásokat alkalmaz, álcázza magát, csakhogy elaltassa a tudat éberségét, különböző kerülő utakon igyekszik magát külsőleg kifejezni, csak azt értékeli, ami …
Érdekel a cikk folytatása? »Az elfojtás folyamata
A tudattalan az a pszichés terület, amelynek valamennyi eleme elfojtott állapotban van, nem talál kiutat a külső viselkedésbe. A tudattalan külön kategóriáját alkotja az, ami elfogadhatatlan az illető ember tudata számára. Az ideggyógyászok megfigyelték, hogy a pszichés betegségekben szenvedők a valóság egyes, számukra legnyomasztóbb tényeit nem fogadják el, nem veszik …
Érdekel a cikk folytatása? »Az örömelv
Freud szerint az ember olyan „gép”, melyet a szexuális energia (libidó) viszonylag állandó komplexusa, a lelket tébolyba döntő, az embert nyilaival állandóan átdöfő Erosz mozgat. A libidó beteges feszültségeknek és kisüléseknek van kitéve. Azt a dinamikai mechanizmust, amely a feszültségtől a levezetésig, a szenvedéstől a kielégülésig vezet, Freud örömelvnek nevezte. …
Érdekel a cikk folytatása? »Belső hajlamaink vizsgálata
A hajlamokra vonatkozó freudi elmélet következik a tudattalannak az ember egész élettevékenységét meghatározó tényezőként való felfogásából. Freud bonyolult gépnek tartotta az embert, melyet a hajlamok látnak el energiával. Ez utóbbiak sajátossága abban áll, hogy bennük nincs rögzítve – mint az ösztönökben – a cselekvés egésze, hanem csak a cselekvési impulzus. …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudat pszichikumhoz való viszonya
Önmagában véve a pszichikum struktúrájának freudi sémája nem értelmetlen, bár a freudizmus rendszerében adott általános interpretációja, és az őt alkotó szférák kölcsönviszonyának jellemzése tudományosan nem elfogadható. A személyiség szellemi struktúráját alkotó elemek így prezentált hierarchiájának alapját a tudattalan elsődlegességére és irányító szerepére vonatkozó eszme alkotja. Freud szerint minden, amit csak …
Érdekel a cikk folytatása? »A pszichikum freudi strukturális sémája
A tudattalan freudi koncepciója nagy klinikai anyagra épül, melyet szerzője az emberi pszichikumra vonatkozó saját általános felfogásának fényében értelmezett. Freud feltárta a„kívánság és kötelesség” közötti konfliktusok pszichológiai természetét és ezek szerepét a neurózisok kialakulásában, felfedezte a szexuális energia szublimációjának jelenségeit és az élmények kiszorításának különböző formáit, kidolgozta a lelki betegségek …
Érdekel a cikk folytatása? »Freud betekint a tudatalatti világába
Ideggyógyászi gyakorlata során, még a kezdet kezdetén Freudot megdöbbentették egyes hipnotikus kísérletek, amelyekből kiderült, hogy a transz állapotában az emberek könnyen valóságként fogadnak el valami teljesen valótlant. Ugyanakkor gyakran transzban nem levő személyek számos eszméje sem felel meg a valóságnak, melynek nagyobb részét egyáltalán nem is tudatosítják. Lelki tevékenységünk Freud …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudományos-történeti megközelítés
Talán nem volt senki sem, aki olyannyira hangsúlyozta volna a tudattalan szféra tanulmányozásának szükségességét, annak helyét és szerepét az emberi viselkedésben, különösen a különböző lelki betegségek lefolyásában, mint Freud. Ő maga azt állította magáról, hogy elvezetett bennünket a vulkán csúcsára, és arra kényszerített, hogy belenézzünk a tudattalan forrongó kráterébe. Az …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudattalan problémájának lélektana
A tudattalan problémájának lélektani kutatását olyan pszichológusok kezdeményezték, mint Herbart, Fechner és Wundt. A pszichikum dinamikai jellemzését bevezető Herbart szerint az összeegyeztethetetlen eszmék konfliktusba kerülhetnek egymással. Ebben az esetben a gyengébb pszichikus-jelenségek kiszorulnak a tudatból, ám továbbra is hatást gyakorolnak rá. Wundt volt az, aki a tudatot képszerűen a látómezőhöz …
Érdekel a cikk folytatása? »A tudattalan vezérli észrevétlenül az emberi észt is
A tudattalant az ember homályos képzetei alkotják, melyeknek száma határtalan. Hogy szellemünk hatalmas térképén „csak kevés hely van megvilágítva, csodálkozással tölthet el bennünket saját lényegünk felől; hiszen csak szólnia kellene egy magasabb hatalomnak: legyen világosság!, és az ember legkisebb hozzájárulása nélkül, mondhatni, egy fél világ nyílna meg a szemei előtt …
Érdekel a cikk folytatása? »