Tag Archives: fasizmus

Bár a Szovjetunió is a versailles-i békerendszer nagy vesztesei közé tartozott, az 1930-as évek közepén az adott területi viszonyok, a status quo elfogadását részesítette előnyben a változtatásra törekvő náci erőszakkal szemben. A„megbékéltetési politika” alternatívájának a kollektív biztonsági rendszer tűnt, amely minden résztvevő államnak – nagyságától függetlenül, – kölcsönös védelmi, segítségnyújtási …

Hitler következő célpontja Csehszlovákia volt, amelynek Németországgal batáros területén, a Szudéta-vidéken több mint hárommillió német élt. 1937 májusától, amikor Neville Chamberlain átvette az angol miniszterelnöki Qsztséget, a brit kormány az ún. „megbékéltetési politikát” követte, amely a német igények kielégítése révén vélte megőrizni a békét. A csehszlovák kérdés rendezésére 1938 szeptemberében …

1935 új fejleménye volt a német-olasz szövetség kibontakozása is. Olaszország 1933-34-ben még elsősorban Németországtól tartott. Mussolini nem nézte jó szemmel Hitler terveit Ausztria bekebelezésére, nem kívánt közös határt Németországgal. Úgy vélte, hogy Angliának és Franciaországnak szüksége van Olaszországra, ezért nem emelnek kifogást, ha megkezdi gyarmati céljai megvalósítását. Olaszország ez időben …

1933. október 29-én José Antonio (az egykori diktátor, Primo de Rivera fia) létrehozta a Spanyol Falange (FE) politikai szervezetét… 1933 decemberében programszerűen meghirdették a Falange Alapelveit. Ezek szerint Spanyolország „nem terület, nem is férfiak és nőktömege”, hanem „oszthatatlan sorsközösség”, amelynek világjelentőségű küldetést kell betöltenie. Az őt alkotó egyének, osztályok és …

A Szovjetunió és a kommunista mozgalom is reagált a fasiszta veszélyre. A Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 1935-ben megállapította: jelenleg nem az a kommunista pártok feladata, hogy megdöntsék a kapitalizmust, hanem az, hogy megállítsák a fasizmus előretörését. E célból össze kell fogniuk minden antifasiszta erővel, elsősorban a szociáldemokrata pártokkal és valamennyi …

Támadás a Demokrácia ellen Az 1930-as évek második felében Franciaországban és Spanyolországban fasiszta, jobboldali konzervatív és monarchista erők támadást indítottak a demokratikus köztársaság ellen. A hatalomátvételi kísérletekkel szemben – a német tragédia tanulságain okulva – széleskörű szövetség jött létre szociáldemokraták, kommunisták, polgári demokraták, liberálisok és más politikai erők között. Az …

A párton belüli kispolgári ellenzék szétzúzása szorosabbra fűzte a pártvezetés, a monopoltőke és a hadsereg, a Reichswehr szövetségét. 1934 augusztusában, Hindenburg halála után, Hitler saját kezében egyesítette az államfői, a kancellári és a pártvezéri hatalmat. 1938 után ő volt a hadsereg főparancsnoka is. Ezzel a fasiszta diktatúra teljessé vált. „Ami …

1933. február 28-ára virradó éjjel több tízezer embert tartóztattak le, és még aznap rendeletben korlátozták a polgári szabadságjogokat. Így a Reichstag-választások a terror légkörében zajlottak le, de a nácik ennek ellenére sem szerezték meg a szavazatok abszolút többségét (a két munkáspártra még mindig 30% szavazott). A kormány ezért érvénytelenítette a …

Hitler politikai tevékenységének döntő fontosságú újítása volt, hogy átvette és saját céljai szolgálatába állította a korszerű tömegszervezés technikáját. Jól ismerte a nagyszabású felvonulások, a fáklyás menetek, a rádióbeszédek jelentőségét. Személyiségének különleges hatása volt. Képes volt arra, hogy olyan világképet rajzoljon az emberek számára, ami boldogulásukat ígérte. Hitler a nemzetiszocializmust egyfajta …

Nagy akaratereje és még nagyobb önbizalma volt. Hitler ugyan nem volt klinikai értelemben elmebeteg, de túlfűtött, a gyűlölettől uralt érzelemvilága, mindenen átgázoló monomániás hatalomvágya következtében pszichopata, torz lelki alkatú személyiség volt. Hitler világszemléletének központi gondolata a végletes szociáldarwinizmus. Több ízben kifejtette, hogy az emberiség történelmét az örök harc, az állandó …