Az érzelmek megváltoztathatják – fokozhatják avagy csökkenthetik – a tevékenység intenzitását. Éppen erre a változásra gondolunk, amikor jó vagy rossz, felfokozott vagy levert hangulatról beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy az ember depressziós állapotban van, fáradtan vagy – ellenkezőleg – lendületesen dolgozik. Felfokozott állapotban az ember néha a munkaképesség legmagasabb szintjét …
Érdekel a cikk folytatása? »Az érzelmek tudatunkra gyakorolt hatása
Az intellektuális folyamatok nagy hatást gyakorolnak az érzésekre (például a félelemérzés a veszély tudatához kapcsolódik). Ugyanakkor az érzések nem kevésbé aktívan hatnak az észre, de nem mindig megvilágosító módon. Érzéseitől indíttatva az ember nagyon könnyen eljuthat az igen kívánt, de a valóságtól távoli eredményhez. Ezért hajlamosak az emberek arra, hogy …
Érdekel a cikk folytatása? »Az intellektuális típus
A szenvedélyek forrása nélkül az élet egyszerűen unalmas lenne. Jelenlétük azonban pszichológiailag konfliktusossá teszi az életet. A józanság és a szenvedély összeütközése végigvonul az emberiség egész történetén. A megfontoltság intellektuális princípiuma, amelyet a tudomány fejez ki a legplasztikusabban, tiszta alakjában sem az egyes embert, sem a társadalmat nem elégítheti ki …
Érdekel a cikk folytatása? »Viszonyulás az öröm szférában
Minden szubjektív élményben van objektív tartalom, amely ezt az élményt meghatározza. Az érzések, tartalmuk objektivitásától függően lehetnek ésszerűek avagy ésszerűtlenek. A racionális érzés élmények és viszonyulások formájában helyesen tükrözi vissza az objektív értékeket. Az irracionális érzés általában inadekvát viszonyulást jelent a dolgokhoz. A tudat magasabb szintjein a visszatükrözött tárgyakhoz való …
Érdekel a cikk folytatása? »A szerelem és a tudat
Az érzések bonyolult dinamikus rendszert alkotnak, amely változó elemek sokaságából áll. Amikor például szerelmes az ember, gyengédséget, félelmet, izgalmat, haragot, bánatot, örömet stb. él át. Az érzések mindig tárgyilag orientáltak, azaz meghatározott tárgyak, tárgyi területek, tevékenység-szférák köré szerveződnek. Az ember különösen érzékeny az olyan jelenségek irányában, amelyek vagy különösen értékesek, …
Érdekel a cikk folytatása? »A viszonyulás és a visszatükrözés
Az érzésekben a tárgyak nem képmások alakjában, nem fogalmilag, nem önmagukban véve tükröződnek vissza, hanem az emberhez, a társadalomhoz, ezek szükségleteihez, érdekeihez és eszményeihez való viszonyukban. Ha például az ember nevet azon, ami nevetséges, ezzel egy meghatározott viszonyt fejez ki hozzá. De a nevetségeset lehet tisztán értelmileg is elemezni, anélkül …
Érdekel a cikk folytatása? »Az emocionalitás és a tudat
Az érzések alkotják az ember legintimebb szellemi birtokát. Minden érzelem mélyen személyes jellegű. Az embereket nemcsak az különbözteti meg egymástól, amit éreznek, hanem az is, ahogy érzéseiket megnyilvánítják. Azokat, akiket erős emocionalitás, általában kifinomult érzésvilág jellemez, „emocionális típusú” embereknek nevezzük. Az erős érzelmi élmények pszichoszomatikus tünetekben is megnyilvánulhatnak – fejfájásban, …
Érdekel a cikk folytatása? »Az érzelmek szerepe a tudatban
A tudat magvát alkotó tudást az érzelmi élmények, célirányos beállítottságok, szándékok és érdekek bonyolult szövedéke hatja át és borítja be. Az ember megismeri a világot, hatást gyakorol rá, és tapasztalja ennek visszahatását – mindezt azonban nem a logikai automata hideg egykedvűségével, hanem a megelégedettség, a gyűlölet vagy együttérzés, a lelkesültség …
Érdekel a cikk folytatása? »A bölcsesség a tökéletes tudás
Okos – ez annyit jelent, mint jól gondolkodó. A gondolkodás folyamat, az okosság viszont képesség. Okos és bölcs az, aki képes arra, hogy bonyolult, zavaros és homályos helyzetekben tájékozódjék és föltalálja magát. Nem hiába szimbolizálja Minervának a homályban repülő baglya a bölcsességet, az okosság legmagasabb fokát. Ostobának pedig azt az …
Érdekel a cikk folytatása? »Az ész a logikai megértés legmagasabb foka
Marx volt az első, aki valóban mélyen definiálta az észt, amikor úgy jellemezte, mint azt „az egyetemes liberalitást, amely minden dologhoz úgy viszonylik, ahogy azt annak lényegi jellege megköveteli. Egészen a legutóbbi időkig a marxista filozófiai és pszichológiai irodalom nem fordított külön figyelmet az értelem és ész fogalmainak elemzésére. E …
Érdekel a cikk folytatása? »